Kedden este a bíborosok megérkeztek a konklávéra. Mivel pápaválasztás idején a tízmillió Vatikán-szakértő országa vagyunk, ezt most mindenki tudja. Elkezdődött a világ legnagyobb hatású vallási vezetőjének megválasztása.
Ez az egyik impulzus, ami a mai cikkhez vezetett. Pontosabban a Szemléleken talált cikk (A pápaválasztás figyelemmel kísérésének 7 aranyszabálya)
Nagyon ügyesen összeszedett hét pont ez segítségképpen elsősorban katolikus (azaz érintett) emberek számára a helyes és hasznos hozzáálláshoz – szemben a médiában és a mindennapi beszélgetésekben meglévő tippelgetéssel, elemzésekkel, hangulatkeltésekkel és félreértésekkel.
A másik okom ehhez a cikkhez a felismerés, hogy már nincs messze a mi magyar református tisztújításunk sem. Nemrég részem volt egy beszélgetésben, ahol megállapítottuk, hogy a világi választásokhoz hasonlóan jövőre már választási év lesz, szép lassan átgördül az egyházi közéleti tematizálás ebbe az irányba, érkeznek jelöltek és önjelöltek. Ráadásul a közelmúlt hullámai miatt nagyobb lesz az érdeklődés bent is és kint is.
Mondhatnánk, hogy messze van még, de én mégis a saját választásunk elé szeretnék néhány dolgot fűzni. Pár gondolatot írok én is le, amivel, úgy gondolom, hogy már most is lehet készülni a jövő választására. Mit tudunk tenni mi, református hívők, választó jogúak és olyanok, akiket érint, jelölők és leendő jelöltek, kibicek és hivatalosak?
- Imádkozzunk
Evidensnek tűnik, de nem az. Sokszor pótcselekvésnek tartjuk, de ha így gondolkodunk, akkor végképp mellélövünk. Bizony, már ma elkezdhetünk saját jövőbeni tisztújításunkért imádkozni és benne is maradhatunk a végéig. Egyedül is lehet és közösségben is, templomban és otthon, lelkészeknek, főgondokoknak, egyháztagoknak és érdeklődőknek, sőt még minket segíteni akaró más felekezetűeknek is. (Mi, reformátusok is imádkozhatunk ám a pápaválasztókért és katolikus testvéreinkért!)
Lehet imádkozni a jelölés folyamatáért. Hogy akik jelölnek, azokat ne rövidtávú vagy a jézusi úthoz nem illő motivációk vezessék. Hogy akiknek szavuk van, felül tudjanak emelkedni személyes sérelmeiken és vágyaikon. Hogy ne háború legyen, csak megmérettetés, ne pártoskodás, hanem lehetőségek felmutatása.
De legalább ilyen fontos – ha nem fontosabb – a jelöltekért könyörögni. Józanságért és belátásért, alázatért és egyenességért. Ne kampányidőszak legyen (akár nyíltan, akár fű alatt), hanem a közös evangéliumból kiinduló látások bemutatása. A jelöltek pedig a választás végén, ha kell, tudják együtt folytatni (győztesek és vesztesek) a Református Egyházért.
Lehet imádkozni azért, hogy tudjunk példát mutatni, ne a világ politikai mintázatát másoljuk le. Presbiterek és lelkészek imádkozhatnak magukért, a szavazás folyamatáért, gyülekezeti tagok presbitereikért és lelkészeikért.
Kell imádkozni azért, hogy ne hozzunk szégyent Istenre a választási folyamat során, hanem az ő dicsősége legyen minden előtt.
(És ez csak pár lehetőség, van még miért könyörögni.)
- Legyenek ismereteink
Mit tehetünk még, mi reformátusok? Például, hogy utánanézünk a törvényeinknek, a szabályainknak. Nem nagyon szoktunk, jó esetben a lelkész, a főgondok újra és újra beleássa magát és figyel, hat év nagy idő, elfelejtődik a rend, ráadásul vannak változások is. De a törvények, a szabályok elérhetőek. Tisztázni tudjuk a magunk szerepét és lehetőségeit is.
Segíteni tudjuk a többieket ismereteinkkel. Felvilágosíthatom a másik egyháztagot, ha a presbitérium tagja vagyok, akkor aktívan is segíthetek.
Még valami, ami a több ismerettel jár: kevesebb romboló beszélgetés a templom előtt, a padban, kevesebb pletyka és tévedésen alapuló futótűz-hír. Ezek mögött, tapasztalataim alapján legtöbbször a tudatlanság áll, kisebb részben rosszindulat és romboló szándék. Amúgy is jó ismerni a saját rendszerünket, gyülekezeti szinten és nagyobb, közegyházi szinten is.
De az ismeretek nem csak a jogszabályok terén segítenek. Azokról is jó tudni minél többet, akik közül választunk. Keressük meg, kutassuk fel, ami elérhető, ha nincs információ, akkor kérjünk, ha kell, határozottan. Legyünk ennyire igényesek, mérjük fel a lehetőségeket, járjunk utána a sajátjainknak, lelkészi és presbiteri szinten.
- A békesség emberei legyünk
A választás, ha több jelölt van, verseny is. Ha verseny, akkor a végén vannak nyertesek és vesztesek. Ezzel jár ez a folyamat. De attól még, hogy verseny, nem kell ellenségeknek lenniük a jelölteknek, a nyertes sem (csak) hatalmat kap, hanem szolgálatot (inkább). A vesztes pedig bár az adott poszton alulmarad, attól még másképp és máshogyan megtalálhatja a saját szerepét és lehetőségeit, ráadásul értékben sem kisebb a másfajta szolgálat, ha Istentől kapjuk és őérte tesszük.
Legyünk a békesség emberei, választók és választandók, egyháztagok és gyülekezeti vezetők, a magunk helyén.
Akasszuk meg a sutyorgást, a rémírt, a pletykát, az összeesküvés-elméleteket és járjunk utána a valóságnak! Szembesítsük azt, aki hívőhöz nem méltó indulattal és módon szól vagy cselekszik. Ne hozzátegyünk amúgy is meglévő feszültségekhez vélekedéseinkkel vagy meg nem erősített információinkkal, hanem csillapítsuk azokat józanul és önmérséklettel. Akkor szóljunk, ha az épít, előre visz, segít, de akkor viszont tényleg szóljunk.
Különösen is legyünk a békesség emberei, ha jelöltek vagyunk, ha benne vagyunk a folyamatban. Arra, akinek a neve papírra kerül, arra ez hatványozottan igaz. Lehet ezt jézusi módon is tenni. Másképp igazából nem is érdemes.
Jó lenne példát mutatni egy ennyire forrongó – és jövőre ugyanúgy választó – társadalomban. Jó lenne, ha közöttünk nem „úgy” lenne, mint a közéleti háborúinkban. Nálunk ráadásul a gyülekezetek választott képviselői adják a szavazatokat az egyházmegyék, egyházkerületek vezetőire, a zsinat képviselőire. Tehetünk azért, hogy másként legyen. Akkor miért nem tegyünk, akár előre is?
