Megéled

Kreatív mesterséges intelligencia

Shelly Palmer. Ismerjük? Hallottuk már ezt a nevet? Én sem hallottam róla, és nem is ismerem.

Shelly Palmer a Newhouse School of Public Communications Advanced Media professzora és a The Palmer Group vezérigazgatója. Ez sem mond sokat, de azt igen, hogy valamiért ott van, ahol van. Az ilyen székeket a szerencsésebb fejlődésű országokban a haveri alapon túl, a teljesítményért osztogatnak.

De miért érdekes számunkra ez a tudálékos fazon? Ezt volt képes nyilatkozni: „Határozottan elutasítom a Google által hirdetett jövőt. Kulturálisan sokszínű világban szeretnék élni, ahol emberek milliárdjai használnak mesterséges intelligenciát emberi képességeik fejlesztésére, nem pedig egy olyan világban, ahol embernek színlelt mesterséges intelligencia használ minket.”

Mindez a Google Gemini nevű chatbotjának olimpiai reklámjából indult ki, ahol egy kislány mesterséges intelligenciát használ egy rajongói levél megírásához. A „Dear Sydney” című reklámban egy kislány apja arra kéri a Gemini chatbotot, hogy segítsen megírni egy levelet lánya kedvenc sportolójának, az amerikai gátfutó és sprinter Sydney McLaughlin-Levrone-nak. A reklám röviden bemutatja a Gemini által létrehozott levéltervezetet, majd a kislány futását mutatja a pályán, a szöveggel: „Egy kis segítség a Geminitől.”

De miért is van ez ellen?

„Valóságunkat mélyen alakítja nyelvhasználatunk. A nyelv a legjobb esetben az adattömörítés egyik formája, amely megpróbálja az összetett tapasztalatokat desztillálni. Ez a veszteséges tömörítés elkerülhetetlenül elhagyja az árnyalatokat, ami ugyanazon élmények eltérő értelmezéséhez vezet.
Például Ön vagy én egy színt „pirosnak” nevezhetnénk. De ugyanezt a színt egy művész „skarlát”-nak, vagy egy belsőépítész „sötét rózsának” nevezheti. Bár minden kifejezés helytálló a kontextusán belül, különböző konnotációkat és asszociációkat hordoz, amelyek alakítják a felhasználó észlelését és megértését. A nyelv tehát nemcsak információt közvetít, hanem valóságunkat is keretbe foglalja, kiemelve az észlelés és értelmezés szubjektív jellegét. A Google elhiteti velünk, hogy ennek a fiatal lánynak nem kell megtanulnia megfogalmazni és leírni a valóságát. Ez büntetőjogi gondatlanság.”

A Google azzal védte a reklámot, hogy nagyszerű eszköz lehet az emberi kreativitás fokozására, hogy jó kiindulási alap. De sokan azzal vádolták a céget, hogy az automatizálást népszerűsíti az eredetiség helyett, különösen gyermekek esetében.

Shelly Palmer nem a mesterséges intelligencia ellen van, hanem olyan felhasználási mód mellett, amelyben az ember képességei, érzései és annak kifejezései még számítanak. Sajnos a jövőkutatók azt jelzik előre, hogy a kreatív munkák egy része eltűnik, mert átveszi az AI (mesterséges intelligencia).

Azt kell mondanom, hogy nem akarok álságos lenni, hiszen én is használom ennek a cikknek a megírásához. Idézek is, de simán Ctrlc + Ctrlv használatával. A kereső programok segítségével megtalálom, hogy ki mit mond, hogy vélekedik minderről.

A mesterséges intelligencia hasznosságáról nem vitatkozom, mert hihetetlen potenciál van abban, ha pillanatokon belül képes információ milliárdokat egy szempont szerint csoportosítani, szortírozni és hasznosítani a matematika, orvostudomány, természettudományok területén, ahol fontos a lexikális naprakészség.

De nem véletlen a következő idézet:
A „mesterséges intelligencia” nem más mint plágium szoftver. „Ne nevezzük többé „mesterséges intelligenciának”, hanem nevezzük annak, ami, „plágium szoftvernek”, mert nem hoz létre semmit, csak lemásolja a meglévő műveket, meglévő művészeket, eléggé módosítva őket ahhoz, hogy elkerüljék a szerzői jogi törvényeket. Ez a legnagyobb szellemi tulajdonlopás, amit valaha feljegyeztek, mióta az európai telepesek megérkeztek az amerikai őslakosok földjére. ” Noam Chomsky, New York Times – 2023. március 8.

A kreativitást, az emberi látásmódot, annak fejlődését, kiválasztódását nem bízhatjuk gépies, még ha variációkban milliós tartományban mozgó mesterséges intelligenciára. Mert bár egy ember életében valószínűtlenül sokféleséget képes generálni, amit az ember az egy élete során nem lesz képes felismerni, de az egyszerűség, vagy hasznosság kedvéért le fogja nyesni az általa haszontalannak tűnő variációkat.

Van oka aggódni a művészeknek, akiknek hangját, képi látásmódját, logikáját, gondolatmenetét használni fogja. Mert már használja is. Van oka aggódni a tudósoknak, az előadóknak, akik sémák alapján fognak előadásokat tartani.

Lesz még vajon heuréka* érzés?

*heuriszkó (‘megtalál’) ige egyik múlt alakja: ‘megtaláltam’

Kép: Théâtre D’opéra Spatial, magyar fordításban Űroperaszínház elnevezésű munka; A Jason M. Allen által benyújtott, páratlan részletességű alkotást a Midjourney elnevezésű képalkotó MI készítette

A szerző

Írások

Soós Szilárd a nevem. Református lelkész vagyok. Mivel a „nincsen benne állandóság” világhoz tartozom, örök változás. „Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert Isten.” 1 Korinthus 13, 11-12