Megéled

Kuka Blues    

Sokszor kérdezik, hogy miképpen választom ki azt, hogy miről írjak. A legtöbb esetben a téma az utcán hever, vagy rám esik. Úgy is mondhatnám, hogy kiválaszt magának. Most pedig egyenesen odajött, mélyen a szemembe nézett és pofán törült.

Azt gondoltam, hogy a visszaválthatós palackok dolgában már nem tudnak újat mutatni.

Hiszen már túl vagyunk a betétdíjon. Lassan betétdíj nélkül nem lehet semmit sem megvenni. Azt gondoljuk a terv jó. Fizetünk, de azután jobban meggondoljuk, hogy kidobjuk, vagy gyűjtögetve visszahordjuk és visszakapjuk az árát. Az újrahasznosítás a cél. Ezt ne felejtsük.

Tehát az újrahasznosítás a cél!

Ennek érdekében kell kialakítani mindenféle műszaki és jogi megoldást, hogy minél nagyobb százalékban hasznosuljon újra a megvett csomagolóanyag. A cél jó. Vannak országok, ahol már 90%-os az újrahasznosítás.

Most teljes jóhiszeműséggel próbálom szemlélni a folyamatot. Nálunk még forrja magát a rendszer. Nem gondolták, tervezték, hogy sokan akarják visszavinni, összegyűjtve, nagy tételben a visszaválthatós palackokat, alumínium dobozokat.

Így azt mondom, hogy erősen alultervezték a visszaváltás lehetőségeit. Ezen már próbálnak segíteni. Egyre több helyen akarnak újabb átvevő helyet létesíteni. Ez fontos is, ha a legkisebb település lakóinak is meg akarják adni azt a lehetőséget, hogy éljenek a visszaváltással. Mert ugye a betétdíjat kötelező kifizetni. De a visszaváltás csak lehetőség.

Ne felejtsük, az újrahasznosítás a cél!

Ha ez így van, akkor a minimum hozzáállásnak, ésszerű kereteken belül, annak kell lennie, hogy minél többen, minél többet visszahordjanak, visszahordhassanak. Olyan tárgyi és jogi környezetet kell teremteni, amely ezt lehetővé teszi.

Most azonban jött egy újabb szabályozás. Ismétlem, teljes jóhiszeműséggel próbálom szemlélni a folyamatot. Tilos kikukázni a szemétbe elhelyezett betétdíjas palackot, alumínium dobozt:
„Amennyiben a hulladékot a gyűjtőedényből az arra nem jogosult személy eltávolítja, úgy cselekménye alkalmas a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény 177. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltak szerinti tulajdon elleni szabálysértés elkövetésére, melynek okán feljelentés alapján az eljárás alá vont személlyel szemben szabálysértési előkészítő eljárás indul.”
Feltételezem azért, hogy ne szórják szét a szemetes tartalmát egy palack miatt.

De itt jön be az is, hogy nagyon sok olyan ember, aki finoman szólva is rászoruló, ebből tudja kiegészíteni kis keresetét, nyugdíját, koldult pénzecskéjét, diákok, akik nem szégyellik gyűjtögetni, mert a szükség nagy úr. Ha ők véletlenül, vagy tudatosan gyűjtenek, és éppen a kukába téved a kezük, onnan húzzák ki, amit visszaváltanak, akkor szabálysértést követnek el. Mert az már valakinek a tulajdona. Elég nagy a büntetési tétel. Több tízezer forintokról beszélünk.

Adott a kérdés, hogy hogyan fogják ezt ellenőrizni. Rejtő Jenői módon, nem lehet minden pofon / kuka mellé egy közlekedési rendőrt állítani.
Mi történik, ha meggondolatlanul kidobok egy palackot, majd rájövök mit tettem és visszaveszem.

Felesleges az embereket hergelni. Amúgy sem élnek túl jól. A nyugdíj is egyre kevesebbet ér. Nem gondolom, hogy ezen a ki nem fizetett pénzen kellene nyerészkedni a hulladékgazdálkodás tulajdonosainak. Mert ezen kívül még azt tudom elképzelni, hogy az emberek a kuka mellé helyezik a palackokat, hogy onnan összegyűjthessék, akik akarják. Illetve, ne vegyünk betétdíjas terméket!

Egy kicsit emlékeztet ez az egész palackos dolog Naamán történetére. Naamán az arám hadsereg főparancsnoka, leprás. Segítséget, gyógyulást talál Izráelben. Elízeus próféta mutatja meg neki Isten hatalmát. Jó eséllyel viszi majd haza Isten gyógyító, szabadító hatalmáról a jó hírt. Van Isten, van gyógyulás. Nem pénzért, hanem kegyelemből a hitben. De Elízeus próféta szolgája, tanítványa, a kapzsi Géhazi, Elizeus tudta nélkül értékes ajándékokat kér a gyógyításért. Így mégsem mehet útjára a kegyelmes Isten jó ízű híre. Valami jó, ami nem éri el a célját.

Az újrahasznosítás hajója, mint cél, lassan léket kap.

A szerző

Írások

Soós Szilárd a nevem. Református lelkész vagyok. Mivel a „nincsen benne állandóság” világhoz tartozom, örök változás. „Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert Isten.” 1 Korinthus 13, 11-12