Vajon lehet-e ma a reformációnak olyan értelmezése, amely túlmutat szorosan vett egyháztörténeti jellegén, kilép a felekezettörténeti kontextusból, s általános érvényű üzenetet fogalmazhat meg a mai ember számára?
Szerintem igen.
Ha a reformációt úgy látjuk, mint a Biblia jelentéséért, megértéséért, értelmezéséért folytatott, soha le nem záruló küzdelem egyik kiemelkedő mozzanatát, s nem pedig csak pusztán a lezárt múlt egy leírható epizódját, akkor minden okunk megvan annak feltételezésére, hogy a Biblia továbbra is egy olyan valóságértelmezési kihívás, amely elől nem lehet kitérni még azoknak sem, akik amúgy nem tekintik magukat kereszténynek.
A Bibliának ez a makacs jelenléte abból fakad, hogy kínál egy átfogó világ-és embermagyarázatot, amellyel szemben mind a mai napig nem született semmilyen végérvényesen bizonyított világkép. A szekularizmusnak az az optimista hite, hogy a világot, benne az emberi jelenséggel, önmagából meg lehet magyarázni, csúfos kudarcot vallott. Jelenleg a Biblián kívül a nyugati kultúrkörben nincs semmilyen olyan átfogó, s általánosan ismert valóságmagyarázat, amely tudta volna pótolni azt az űrt, amelyet a Biblia kultúrtörténeti kinccsé történő lefokozása okozott. Ezt a problémát a szekularizmus világképe úgy oldotta meg, hogy a végső kérdéseket az emberi lét értelméről levette a napirendről, s azt akarta elhitetni, hogy a végső távlatokról való gondolkodás kiiktatását pótolja majd az evilági létben való öntudatlan feloldódással. Ez nyilvánvalóan nem sikerült, amit jól mutat a mai világunkra jellemző általános világnézeti zavarodottság.
A valódi kérdés, hogy a Nyugat megengedheti-e magának azt a luxust, hogy az egyetlen átfogó magyarázatot az emberi létről a múltba zárja úgy, hogy közben semmilyen, a bibliai elbeszélést pótló átfogó víziót nem tudott a helyébe állítani.
Vajon nem tűnik-e inkább racionálisnak a Biblia folytonos újraolvasása?
A reformáció a Biblia megértéséért küzdő európai szellem kiemelkedő teljesítménye, s egyúttal üzenet lehet a mának arról, hogy a Biblia önértelmezésünk megkerülhetetlen tényezője. Lehet elfogadni, lehet elutasítani, csak egyet nem lehet: úgy tenni, mintha a nyugati világ-és emberértelmezés története a felvilágosodással vette volna kezdetét. Tévedés.
A Biblia továbbra is kihívás mindenki számára, akinek még kérdés, hogy mi a világ és ki az ember, s akinek a számára nem tűnik fel magától értetődő igazságnak, hogy az emberi lét Isten nélkül is érthető.
