Ravasz László már a dunamelléki egyházkerület püspöke volt (1912-1948, 1956).
Az egyik lelkészértekezlet alkalmával az igehirdetés kérdéséről folyt a tanácskozás. A református lelkipásztorok örök és kimeríthetetlen, örökzöld témája az igehirdetés, mivel a református egyház igehirdető egyház, ahol a legfontosabb istentiszteleti mozzanat a prédikáció.
Az egyik lelkipásztor a beszélgetés rendjén azt kérdezte a püspöktől, a gyakorlati theológia kimagasló tudósától, a nagy gyakorlattal rendelkező minta-igehirdetőtől, hogy mit kell tenni, miként kell eljárni akkor, amikor valaki elalszik a templomban a prédikáció alatt.
Ravasz, aki gazdag és kiterjedt igehirdetési szolgálata alatt személyesen nem találkozott az igehallgatás e gyermekbetegségével, megértően és mosolyogva így válaszolt:
– Szólni kell a harangozónak, hogy költse fel … a papot.
(Nagy László, … és vidámítsd meg az én szívemet Péld 27, 11. Anekdoták – életképek, Kolozsvár, Erdélyi Református Egyházkerület, 1996, 15.)
Szemlézte: Soós Szilárd