Nem vagyok erdész. Nem értek az erdőgazdasághoz.
Bár régóta tervezem, hogy ha egyszer sok pénzem lesz, akkor egy olyan és akkora területet veszek, amit fásítani tudok, és abból körforgással kitermelem a téli tüzelőmet. Nagyjából három évre előre kell gondolkodni, hogy száraz legyen a tüzelő, még akkor is, ha vizesen elég, mint az akác. A vizes fa elégetésekor hőt veszítünk. Hozzáteszem azt is, hogy ha egyszer saját magam határozhatnám meg a házam minőségét és milyenségét, akkor több modulos rendszert alakítanék ki benne. Természetesen szigetelt, kis energiafelhasználású házat tervezek magamnak. Nem kellenek egész üveges ajtók, falak. Az épületgépészetet úgy alakítanám, hogy a fagyveszélyes időben egy kisebb helyen is át lehessen élni a hidegebb időszakot. Akkor is így tennék, ha megengedhetném magamnak a nagyobb energiafelhasználást. A józan ész ezt diktálja.
Ez a felfogás apámtól ered, akinek szintén nincs erdője. De még idén is a tavaszon megvette a téli tűzifát erdei köbméterben. Behordtuk, és lassan felvágta, elhasogatta. Betárazta. Idén a tavalyi, vagy azelőtti évben vásárolt fával fog fűteni. A gázcsonk benn van a kertben kb. az 1980-as évek végétől. De ennél beljebb sohasem került a gáz. Az is csak azért, mert kötelező volt. Villanybojler adja a melegvizet. A fűtés a fatüzelésű kiskályhák, majd olajkályhák helyett gravitációs elven működő központi fűtés vegyestüzelésű kazánnal, öntött vasradiátorokkal, és néhány alumínium radiátorral. Közel negyven éve működik. Igaz, oda kell rá figyelni, mert nem szabályozható rendszer. A házat maga szigetelte, és cserélt ablakokat. A tetőtér jobb szigetelése már a mi gondunk lesz.
Akkor még nem beszéltem ismerőseim alternatív fűtéseiről. Többen hagyományos kályhákat, cserépkályhát, kazánt használnak, nem hagyományos fűtőanyaggal. Nem a gumit értem alatta, hanem a préselt cellulózt. Azután van fagázosító kazán, pellet fűtés. A környéken páran olyan kazánokat alakítottak ki, amelybe egy automata adagolja a fűrészport, vagy a mezőgazdaságból származó egyéb anyagokat, pl. szotyihéj. Ismerősem között vannak olyanok is, akik a régi kemencéket, és kályhákat modernebb, kombinált cserépkályhával cserélték le. Van konyhai alkalmazási lehetősége, és fűtési lehetősége. Persze van nyári konyhájuk, amit a meleg időszakban használnak. Sokan úgy alakították ki a házaikat, hogy a nagy szolgáltatók hiánya esetén is élhető marad. Kicsit több törődést igényel.
Azért az nyilvánvaló, hogy minden igényt nem lehet így kielégíteni. Ezek kisebb, körüljárható családi házakban működnek. De emeletes házak, társasházak, panelek, felhőkarcolók, a nagy intézmények, kórházak, idős és fogyatékos otthonok, iskolák, netán állatkertek, bevásárló központok azért így nem tudnak működni.
Ebből is látszik, hogy a fafűtés kérdése életmód, létszám kérdése is. Ma a városi, belvárosi környezetet nem tudjuk elképzelni ismét füsttel, emisszióval járó fűtéssel. Nem is egészséges. Meg az autó is sok.
Mai napig emlékszem egy ifjúsági filmre, amely valahol az Alpokban, vagy Ardennekben játszódik. Fiatalok kirándulnak jóval a második világháború után. Egy barlangba tévednek, és egy kőomlás a bejáratot eltorlaszolja. Valamennyi csokijuk, szendvicsük és vizük van. Vizet végül találnak, mert a barlang belsejében van egy kis forrás. Azonban az élelmük fogy. A lámpában az energia is. De feltérképezik a barlangot, és kiderül, hogy világháborús bunkerként szolgált. A belsejében van egy mély kút. Egyik mellékjáratban van egy veszélyes, gefährlich felirattal ellátott kallantyú, de egyben vészkijárat is. Találnak mindenféle otthagyott kacatot is. Konzerveket is. Az egyik fiú olyan okoska. Akit nem szeretnek az iskolában, mert mindig mindent tud, és mindent megjegyez. Azonnal mondja, hogy nem szabad enni a konzervekből, mert már puffad, gázosodik. Romlott az étel. Ezt pár napig meg is tudják állni, de a végére csak elhatározzák, hogy mégis fel kell bontani, ha nem akarnak éhen halni, vagy egymást megenni. Az okoska titokban odalopódzik a mély kúthoz és ledobálja a konzerveket. Ezért majdnem kinyírják. De végül ő az a bátor fiú, aki elgyengülten, de odamászik a veszélyes kallantyúhoz és meghúzza. A robbanás rést nyit a barlang oldalába, és messzire hangzik. Utolsó erejével még elvergődik egy úthoz, ahová a robbanás miatt többen érkeznek, észreveszik, és így menekül meg végül mindenki.
Tulajdonképpen csak azért az egy momentumért írtam le, hogy a rossz konzervet nem szabad megenni, bármilyen kívánatos is rövidtávon. De hosszútávon már halálos betegséget okoz.
Nem szabad nekünk kivágni a fákat, hogy azzal fűtsünk, és azzal pótoljuk a többi kieső energiát. Kivéve azt a fát, amit erre a célra ültettek. Bármilyen kívánatos megoldásnak is tűnik, nem az. Főleg nem a természetvédelmi területek fáit. Főleg nem az őserdőinket. Mert az életmódunkat és energiafelhasználásunkat kell megváltoztatni.
Értem, hogy bajban vagyunk, és meg kell oldani. Ha nem lesz fűtés, akkor a kormány, ellenzék, fogyasztó, ínséget szenvedő és a nagypofájúak összehoznak egy lázongást, polgárháborút.
Egy mentőcsónakban nem vágjuk ki a csónak oldalát, hogy befoltozzuk a csónaktetőt, bármennyire is beesik az eső. Elsüllyed a csónak. Mindenkinek jól felfogott érdeke, hogy elviselje. A fakivágással ideig-óráig csökkentjük a feszültséget, tömünk az energialyukba valamit. De megoldani nem fogunk semmit. Csak siettetjük a véget. Mert megváltoztatjuk a klímát, a szén-dioxid megkötő kapacitást, a vízháztartást, a biodiverzitást (rovarok, madarak, emlősök, kétéltűek élőhelye szűnik meg), erodáljuk a talajt. Nincs elég bajunk? Végül így is egymásnak esnek az emberek.
Végső soron már most is azért kerültünk ebbe a helyzetbe, mert nem voltunk méltók a földhöz, nem óvtuk, és nem becsültük meg. Az emberiségről van szó. De külön megemlítem azokat a gazdasági érdekköröket, akik egymással versenyezve (gazdasági, fegyveres, befolyásbeli) ilyen struktúrát alakíthattak ki, az emberek többségének asszisztálásával. Minket is beleértve.
Ne vágjátok ki a fákat! Rövid ideig keveset nyerünk, de közben mindent elveszítünk.
(Filmajánló: A SZIBÉRIAI BORBÉLY 1988)
(Borítókép: Matthias Behr/pexels.com)