„Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Nekünk, hívő keresztyéneknek az a legnagyobb gyötrelmünk, hogy évtizedek óta látnunk kell a keresztyénség elsorvadását és megüresedését egyházunkban. Ma már tisztán látjuk ennek az okát. Az elmúlt időszak bezárta a keresztyén reménységet ebbe a földi világba és életbe, a vallást ésszerűsítette, humanizmussá változtatta, szociális kérdések megoldására korlátozta. Így lett a keresztyén élet polgári erkölccsé, szokássá, külső mázzá. Erősen hangoztatták a keresztyénség gyakorlatiságát is; nem a hitre, hanem a cselekedetekre helyezték a súlyt. Ez teljesen evangéliumellenes. … Ezért ma keresztyén életünk főkérdésévé a végső dolgok titka lett… Életünk súlypontját ebből a világból ki kell helyeznünk az életen túlra, a nagy jövendőbe.”
(Makkai Sándor, Döntő napok, Debrecen, 1946.)
Szemlézte: Soós Szilárd (Photo by Johannes Plenio on Unsplash)