Az adventi várakozás második hetébe lépve, az ismét fellobbanó gyertya lángján túl a lehetőség is a miénk újra, hogy ne csak a naptárt fürkészve készüljünk az ünnepre. Az első héten a szavainkra eső fényt figyeltük. Hogyan világítja meg a gyertyaláng a kimondott szó erejét? Remélem volt olyan a kedves Olvasók között, aki rákérdezett a kimondott szavak szükségességére, hatására és céljára. Most, amikor legtöbben már a következő hetünket tervezzük, forduljunk a tetteink felé. Advent második lépése az adakozás a gyűjtögetéssel szemben. Nagyon szép példákat olvashatunk erre a Szentírásban, de ma a szegény özvegyasszony alakját idézném meg. Ebben a fényben megjelenik egy szegény és az élet terheitől meggyötört asszony sziluettje, aki két fillért dobott a perselybe. De ha nem csak nézzük őt, hanem látjuk is, feltűnik, hogy valójából önmagából adott. A bizalmát tette Isten tenyerébe. Olykor a legtörékenyebb ajándékok hordozzák a legnagyobb erőt, mert a szív mélyéből emelkednek elő.
Advent második hetében így hív bennünket a gyertyaláng fénye: hajoljunk azokhoz, akik szükséget szenvednek, akár a testük fázik, akár a lelkük bolyong. A rohanásában könnyű szem elől téveszteni, hogy a valódi gazdagság nem a felhalmozott javakban rejlik, hanem abban, amit másokkal meg tudunk osztani. A segítés, az önkéntes lemondás nem csupán külső cselekedet, sokkal több, mint egy gesztus. Az adományozás felszabadít, lebontja az önzőség falait. Amikor adunk, valójában azt az üzenetet erősítjük magunkban, hogy van miből adnunk, és van kinek adnunk. Ez a felismerés belső erőt, stabilitást és örömöt szül.
A második adventi héten ezért forduljunk a rászorulók felé. Nem csak azok felé, akik fizikai szükséget szenvednek, bár ők is fontosak és sürgető a megsegítésük. De vannak közöttünk olyanok is, akik irányt vesztve bolyonganak. Lelki sötétségben tapogatózva keresik a kiutat. Számukra egy jó szó, egy utalás a betlehemi jászol üzenetére felbecsülhetetlen ajándék lehet. Keresztyénekként küldetésünk, hogy lelki iránytűvé váljunk azzal, hogy fényt viszünk oda, ahol régóta csak árnyék honol. Ez nem közös szürkülést jelent, ellenkezőleg! Miközben mások terhét segítünk hordozni, mi magunk is könnyebbé válunk. A csöndes adakozásban, a felebaráti szeretet gyakorlásában olyan kincsek születnek, amelyek túlmutatnak az anyagiakon. Béke, hála és belső gazdagság a közös kincsünk. Minden apró gesztus olyan, mint az özvegy két fillére; szinte súlytalan, mégis világokat mozgat.
Kezdetben, a semmiben Isten szava teremtő erőként hangzott. Jézus születésének éjjelén szintén ez a megváltó Ige kiáltott bele a szeretettől kihűlt elvakult ember világába. Ez az éltető szó kegyelméből még most is hangzik. Boldogok, akik felismerték világosságát és meghallották hívó szavát. Áldottak, akik szívüket kinyitották a hitre és bizalomra! Bölcsek, kik lépteiket a szeretet útjára igazítják!
