„Ó, jöjjetek, hívek, ma lelki nagy örömmel” – hangzik az ének karácsony másnapján, és a leghűségesebbek jönnek. Tapasztalatom szerint ők eljönnek ünnep másnapján akkor is, ha szenteste hétfőre vagy csütörtökre esik, és ezért négy egymást követő napon tarthatunk istentiszteletet. Jönnek. Kicsit Jézus mai belső tanítványi köre ők. Elhívottak, akiket az életük különböző szakaszában, különböző helyzetben megszólított Jézus Krisztus, és a folytatásnélküliség reménytelenségéből kiemelve az örökélet nyerteseinek sorába állított.
„A jászolhoz Betlehembe jöjjetek el” – s valóban jönnek. Akár fűtetlen, akár padfűtéssel langyosított a templom, akár fűtött vagy épp hogy bemelegített a gyülekezeti ház, eljönnek. Korunk Betlehemeiben gyűlnek össze, ahol rácsodálkozhatnak az írott és hirdetett ige által a testet öltött Igére. Tulajdonképpen Isten igazságának, következetességének és kegyelmének valóságosságára. Nem a szentföldi Betlehembe, hanem az anyaszentegyház helyi Betlehemeibe jönnek nap-nap után. Lelki eledelért a területileg „illetékes” kenyér házába – hiszen ezt jelenti Jézus születési helyének neve. Csodálatos lehetőség arra, hogy megéljük és megértsük Jézus azon önkijelentésének értelmét, hogy ő az élet kenyere.
„Megszületett az angyalok királya” – nincs ennél hatalmasabb kijelentés. Bárki szeretné állításával fokozni ezt, nem tudja. Jézus Krisztus testet öltésénél nagyobb esemény a születés tárgyában nincs. Nem volt és nem lesz. Ezt a páratlan dolgot ünnepeljük, ennek a páratlan dolognak a valóságát ünnepelhetjük a hű és kitartó gyülekezeti tagokkal karácsony másnapján. Akik ott voltak advent vasárnapjain, szenteste, karácsony első napján, és akik az ünnep másnapján is jönnek, hogy lelkileg megmártózzanak az öröm tavában. Már nem olyan népes sereg ez, mint szenteste volt, nem is annyian vannak, mint karácsony első napján a terített úrasztalához sereglők, de vannak. Általuk van jelen a látható egyház megszólított, elhívott, a Királyt ünneplő közössége karácsony másnapján.
„Ó, jöjjetek, imádjuk az Úr Krisztust!” – ünnep másnapján is ez okból jönnek istentiszteletre az emberek. Megkockáztatom, hogy talán ma jönnek a legvilágosabban tanúságát adva az imádatnak. A legtöbb gyülekezetben a mai napon nincs már gyermekek szereplése vagy úrvacsora, viszont a Krisztus imádása, magasztalása folytatódik. Lényegében ez a gyülekezet szent kötelessége. Ennek tesz eleget karácsony másnapján a közösség. Ahogy a kisfiam esténként nyugtázni szokta: imádkozás – pipa. S a levegőbe a hüvelyk ujjával nyom egy lájkot. Legyen Isten áldása az Úr Krisztust szívvel-lélekkel lájkoló, imádó keresztyénségen! Karácsony másnapján is.
