Vasárnapi istentisztelet után ad hoc jelleggel megbeszélést tartottunk a templomban arról, hogy milyen színű, formájú, díszítésű és feliratú legyen az új úrasztali terítő és a hozzátartozó keresztelőkút, szószék, mózesszék, valamint a kis hangszer terítője. Tettük mindezt egy olyan templomban, amelyik máig magában hordozza a XX. század közepi vandalizmus nyomát, azaz a Margit-vonal kapcsán megtorpant front idején történt rombolást. Mert bár az elégetett (vagy a kitelepítés zűrzavarában eltulajdonított) úrasztalát a szószékfeljáró ajtajával együtt amint lehetett pótolták és a rompadokból padsorokat állítottak össze, jócskán maradt későbbre is helyreállítandó dolog. Közel hét évtized múlva pótoltuk a szószék hangvetőjének csúcsáról lelövöldözött csillagot, az elégetett keresztelőkutat, a kifosztott és szétvert orgonát.
Azt gondolnánk, hogy szent helyek, felszentelt falak, megszentelt életű emberek már nincsenek kitéve aljas indulatoknak, de aztán elér hozzánk a valóság, például, hogy a Catholic News Agency beszámolt arról a szörnyű és kínos esetről, hogy néhány napja a nyugati keresztyénség központjában, a római Szent Péter-bazilika gyónási oltárára felmászott egy férfi, majd letolt nadrággal „pipikélni” kezdett. Protestánsként megbravózhatnánk a reformáció havában, de ezek a típusú tettek nem teológiai megfontoltságból születnek. Határozottan megjegyzem: teológiai megfontolásból nem születnek ilyen tettek. Továbbá nem is holmi Maslow-féle egyszerű szükség áll mögötte, hiszen az ember pontosan tudja, milyen épületbe lépett be. Hacsak nem szívta szanaszét az agyát…
Attól tartok, hogy nem meghökkenteni akarják a világot, hanem megalázni minket a világ szeme láttára. Egy olyan korban élünk, amikor a hitünk miatt inzultálnak bennünket és amikor Krisztushoz tartozásunk okán gúny tárgyává lesznek szent helyeink. Olyan kor ez, amiben lelkünkből felszakad az Ószövetség egyik nagy kérdése: „Meddig tart ez, Uram?”.
(Snitt.)
Az Újszövetségben nem hangzik el ez a kérdés.
Az Újszövetségben nem hangzik el ez a kérdés!
Nem, mert benne van a válasz Maga, Akiért tűri, szenvedi, kiállja a próbát a Hozzá tartozók közössége felszentelt helyeken és megszentelt időben.