Megragadott. Dolgozik bennem. Pünkösd óta többször eszembe jut az, ahogy Ezékiel, Isten parancsának engedelmeskedve, feléledést prófétált a száraz csontoknak. És megszólal bennem a kérdés, hogy vajon mi, amikor a minket körülvevő világ száraz csontjaira nézünk, meglátjuk-e bennük a missziói terepet, a még el nem végzett feladatot? Felismerjük-e és elfogadjuk-e Isten éltetni akaró szándékát arra nézve is, ami emberileg teljesen reménytelennek vagy akár visszataszítónak látszik? Vagy inkább csak kiakadunk, elszomorodunk, legyintünk …? Mit mondunk a száraz csontoknak? Azt, amit Isten ránk bíz vagy csak mondjuk a magunkét?
Azon gondolkodom, hogy miért vagyunk itt? Hogy számunkra lehet-e bármi fontosabb, minthogy tovább vigyük az Ő üdvmunkáját? Hogy van-e bármi más jogosultságunk az ittlétre azon kívül, hogy mi vagyunk azok, akikre rábízta az örömhírt? Azt a tiszta örömhírt, amiről talán már néha azt gondolnánk, hogy önmagában csak valami giccses szófüzér, elcsépelt frázis vagy hasonló. Azt a hírt, hogy velünk van az Isten.
Szeretem a száraz csontok mezejét. Tiszta terep. Nincs szükség feltételekre és magyarázatokra. Nem kíván sallangokat és nem ír elő formákat. Itt már egyedül csak az Isten hatalma tehet valamit. A semmiből lesz a valami, ami tényszerűen és kétség kívül több, mint a semmi. Önmagáért beszél anélkül, hogy megszólalna.
Sokat beszélünk mostanában a megújulásról és annak szükségességéről, több szinten és több területen. Megvan ezeknek a törekvéseknek a határozott oka és célja, amit egy pillanatig sem vitatok, és remélem ebben a vonatkozásban is a Lélek megújító és egységet adó munkáját. De bennem most abban az egy kérdésben összpontosul ez az egész témakör, hogy mit mondok, amikor a száraz csontokra nézek? Amikor a hitehagyásra, az öntörvényűségre, az elanyagiasodottságra, a hatalomféltésre, az erkölcsvesztésre stb. nézek. Mit mondok? Azt, ami zsigerből jön? Esetleg azt, ami a neveltetésem farizeusi ítélkezését tükrözi? Vagy azt, amiről úgy gondolom, hogy nagyjából mások is ezt mondják? … Vagy megszólal bennem és általam az Isten életet adó szándéka?
