„Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem.”(Zsoltárok 32:8.)
Egyáltalán nem volt magától értetődő, hogy Mária igent mondjon arra a helyzetre, hogy József jegyeseként, de még szűz hajadonként, egyszer csak gyermek fogan a méhében. Az ember inkább olyanokat mondana, hogy na ne már, hát mit szólnak majd anyámék, meg fog vetni a falu, József kiakad majd, mint a kakukkos óra… De ő igent mondott.
Az sem magától értetődő, hogy ezek után József feleségül veszi őt annak az álomnak a hatására, amelyben egy angyal azt mondja neki, hogy ne féljen feleségül venni Máriát. Az ember inkább valami vágyálomnak gondolná az ilyet, amivel gyógyítja magát a csalódott lelke, és csak szomorúan legyintene. De ő feleségül vette Máriát.
Aztán az sem magától értetődő, hogy miután épp hogy megérkezve Bethlehembe, egy istállóban megszületik a fiuk, és alig hogy végre lepihennek, arra az álomra, hogy egy angyal azt mondja, hogy kelj föl, fogd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, felkelnek és útnak indulnak. Az ember inkább csak annyit mondana egy ilyen álomból felébredve, hogy na jól van, most már tényleg elég lesz, hagyjál aludni, nem látod, milyen kimerültek vagyunk!? De ők felkeltek és elindultak Egyiptomba.
Talán azt gondoljuk, hogy azta, milyen engedelmesek voltak, és kicsit még szégyenkezünk is a magunk önfejűsége, lustasága miatt, de azért mi inkább maradunk a józan ész, a logikus gondolkodás, és esetenként a kényelem pártján, mert ezek mégiscsak biztonságosabbnak tűnnek. Persze tudjuk, hogy Jézus csak így menekülhetett meg Heródes vérengzése elől, de azért reménykedünk, hogy a mi kis életünk „hasonló” eseteiben mi kapnánk haladékot, minimum a gyermekágyi időszak végéig.
Isten azt ígéri a zsoltáros szavaival, hogy bölccsé teszlek. Ez a bölcsesség nem a józan eszünk és a logikus gondolkodásunk minőségibbé csiszolt változata! Ez a bölcsesség sokkal több azoknál. Ez a bölcsesség nem utolérhető józan ésszel és logikus gondolkodással! Ez a bölcsesség az alapja, a feltétele az Istennel való együttműködésnek. Annak, hogy az ember, a józan esze és a logikus gondolkodása ellenére is engedelmeskedni tudjon Istennek. Ez a bölcsesség nincs meg az emberben. De Isten azt ígéri, hogy bölccsé tesz.
Miért írok erről? Amikor nekifutunk egy új évnek, tervekkel, kihívásokkal és persze kétségekkel, az az egyik legfontosabb, hogy vezethetőek legyünk. Nem megvezethetőek bárki által, hanem vezethetőek Isten által! Hogy ne tévutakat járjunk, hogy ne toporogjunk egy helyben, hanem bátran járjunk azon az úton, amin járnunk kell. Talán van is Isten előtt ilyen aktuális kérésünk. Hogy Uram, kérlek vezess, tanácsolj, adj látást, mutass utat stb. De vajon fogunk-e tudni engedelmeskedni, amikor vezet és mutatja az utat? Igent tudunk-e majd mondani a tervére? Meg merjük-e lépni a következő lépést? Felkelünk-e majd és elindulunk-e? Vagy majd jövünk azzal, hogy szerintünk mi az ésszerű és logikus? Szerintem, ha magamból indulok ki, elég sanszos az utóbbi. De még így sincs veszve minden! Mert megígérte, hogy bölccsé tesz!
Neki pedig semmi sem lehetetlen!