Mennyivel egyszerűbb lenne az élet, ha Isten az egyformaság lelkét adta volna. Gyarló, gyenge emberi sóhajtás ez, abból a nyomorúságból fakad, hogy Isten mindenek felett lévő bölcsességében inog meg az elme.
Az egyformaság helyett azonban a Szeretet Lelkét adta. Szeretni még az ellenséget is, a felebarátot is, meg önmagunkat is… Így, egyben kellene ezt véghezvinni. Lehetetlen emberi küldetés. Persze, ha lenne az egyformaság, akkor menne…
Nem azért kaptuk ezt a küldetést, mert könnyű. Azért kaptuk, mert méltónak talált rá Isten. Méltónak arra, hogy Őt képviseljük ebben a nehéz küldetésben. Nemcsak a jóban, a rosszban is. Nemcsak az örömben, hanem a kihívásokban is. És igen, nemcsak az egyetértésben, hanem a különbözőségeinkben is. Ha kell, szelíden, ha kell bátran, ha kell határozottan, de mindig a Szeretet Lelkével. Különben oda a képviselet.
Az ember persze gyenge, meg-megbicsaklik. De ha van erre való törekvés, akkor a fentről jövő erő kipótolja az emberi gyengeséget.
Isten a különbözőségeinkben is szeret bennünket. Ha nem ezt vallanánk, akkor nem azt az Istent hirdetnénk, aki a bűneink megbocsátásra egyszülött Fiát adta értünk.
Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lennének vitáink, mert valóban nem az egyformaság lelkét kaptuk. De ha Krisztust valljuk a mi urunknak, akkor ezekben a különbözőségeinkben is ott munkálkodik az Ő akarata.
Nem olyan időket élünk, amikor megengedhetjük magunknak, hogy lemondjunk a szeretet eszközeiről. Még a vitákban sem. Sem testvéri közösségben, sem kívülállókkal szemben. Ebben a békétlen világban még erősebben kell képviselnünk ezt. Mintahogy nem olyan időket élünk, hogy ne kellene határozottan képviselnünk a ránk bízott értéket, ügyet. A békesség képviselése nem lemondás, nem önfeladás. Igen, van az amiért ki kell állni, de ha lelkileg feltüzelve tesszük is ezt, csak szeretettel tehetjük, különben nem Isten ügyét szolgáljuk, csupán a magunk igazát védjük.
Az eszközeink elárulják azt, hogy kit képviselünk, kit szolgálunk. A világban ma használt durva, ellenséges, bántó hangnem a szétdobálót képviseli. Még akkor is, ha az a testvéri közegben szólal meg. Főleg akkor.
Vajon hogyan tudnánk szeretni másokat, ha lelki testvéreinket sem tudjuk?