Mózes születése és életben maradása egy halálraítélt nemzedék csodája. Az akkori fáraó kegyetlen parancsa ellenére megmenekül, sőt a király lánya talál rá, és neveli fel. Királyfiként nő fel, mindent megkap az élettől, körülmények és tudás tekintetében. Mégsem felejti el soha, honnan származik, és egyre inkább bántja őt népe szenvedése. Így történhet meg az, hogy negyven évesen, egy hirtelen helyzetben igazságosztóként, szabadítóként lép fel – Isten helyett is –, és agyonüt egy hébert ütlegelő egyiptomit. Saját indulatból, erőből, akaratból cselekszik, és gyilkossá lesz. Az első negyven év végén kudarcot vall és menekülnie kell.
Életének második szakasza valamiféle böjt lesz a számára. Negyven év királyfiság után negyven év puszta következik. Kiszolgáló kényeztetés helyett csak az van, amiért a két kezével megdolgozik, Egyiptom magas tudományai után most meg kell tanulnia birkákat terelgetni. Nem egy fényes karrier… Új családra talál, megnősül, gyermekei születnek. A hétköznapok mégis az egyszerű monoton és kilátás nélküli munkáról, juhok pásztorlásáról szólnak. Az elvesztegetett élet és elmulasztott lehetőségek: saját alkalmatlanságának tudatával él.
Mikor Isten megszólítja őt a lángoló, de el nem égő csipkebokorból és feladatot, küldetést ad neki, saját méltatlanságából, alkalmatlanságából és tehetetlenségéből válaszol: Ugyan, ki vagyok én?!
És erre Isten nem kezdi „körbesimogatni” Mózest, hogy „Á, dehogyis, nem vagy ám te olyan! Hát azért te tudsz ezt meg azt!” Hanem kimondja azt, ami egyedül számít: Veled vagyok!
Méltatlanul is átélheti Isten bűnbocsátó szeretetét, megszólító kegyelmét. Az Úr előtt lekerülhet a teher, helyére kerülhet a múlt, amit tett. De helyére kerül a múlt úgy is, mint amit ővele tettek, amit át kellett élnie és elszenvednie. Mert megértheti, hogy ez tette éppen alkalmassá: Istennek nem egyiptomi tudományokkal okoskodóként vagy heveskedő harcosként van szüksége rá, hanem pásztorként!
De ehhez bele kell állnia abba, amit Isten mond: Menj vissza Egyiptomba! Nézz szembe régi önmagaddal, hogy újat kezdhessek veled! Menj vissza a kudarcaid helyére, a kapott, de elrontott életedbe, a teherként cipelt sebeid és konfliktusaid helyére és ne menekülj tovább! Nézz szembe, menj vissza, de nem a magad régi, emberi eszközeivel, lehetőségeivel, okoskodásával, erejével, hanem Istennel.
Persze, nem lesz könnyű. Isten nem ígéri, hogy Ővele problémamentes diadalmenet az élet, hogy minden rózsaszín-tökéletes lesz. Lesznek kétségek és megingások. És lesznek még konfliktusok bőven. De gyógyulni fogsz és most már majd megérkezel, célba érsz, mert Isten fog hordozni. A Vagyok, a Pásztor, aki megígérte: „Íme, én veletek vagyok minden napon, a világ végezetéig!”
