Mentes víz, mentes sör, mentes kávé, mentes vetőmag, mentes élet…
Egyre gyakrabban hallani fiatalok szájából párkapcsolat- és gyermekvállalás-mentes élet mellett szóló gondolatokat. Bolygóvédelemre, környezettudatosságra, meg nem született ember érdekére hivatkozó gondolatok ezek. Borsódzik a hátam a médiumok „korszakalkotó” szagától. Akárhogy próbáljuk szépíteni, bizony ez veszi körül a fiatal generációt, és ennek hatására egy évtized alatt élesen megváltozott a világ. S be kell ismerni, hogy a szétivott házasságok és kiábrándulás miatti válások sem segítik évtizedek óta az utánunk jövő generációkat.
Régen is voltak öreglegények, vénkisasszonyok, gyermektelen párok, de magánéletüket nem hirdették életformaként, és nem tüntették fel elérendő célként a közbeszédben, újságban, rádióban, vagy később a televízióban. Ma viszont igen. Sőt, mintegy etalonná lettek. Lassan, de biztosan hat, amit hallanak a fiatalok. Nézzük meg a kínai társadalmat, ahol a kikényszerített egykét mára felváltotta a praktikus egyke és a nulla. Ezért nem mindegy, hogy mit hallanak a gyermekek, kamaszok, ifjak.
Az utánam következő nemzedék húszas éveiben járva nagy bölcsen megállapítja, hogy az egyéni érdek helyett a közösségi érdek a fontos, és erre hivatkozva a föld légköre előrébb való egy csecsemőnél, aki még meg sem fogant, tehát nem szívja a levegőt. Egyedül vagy maximum laza párkapcsolatban kívánnak élni, kimondva vagy kimondatlanul gyermektelenül. Nagyszülői ábrándokkal (még nem) élő szüleik a jelenkor kihívásainak túlnagyított értékelésével hozzájárulnak annak megerősítéséhez, hogy ma gyermeket, pláne testvért vállalni felelőtlenség, hazárdírozás. Vajon időben észbe kapnak? Tudnak fordítani annak kommunikálásán, hogy önzőbben kell gondolkodni, és akkor nem fárad el annyira az ember. Mindezt elmondva annak az utódnak, aki miatt elfáradt… borzasztóan elszomorító, kínos és káros.
A jelenkor trendi gondolkodásának áldozatai vajon felismerik valaha, hogy a Nagy átverés című globalista valóságshow fizetetlen főszereplői voltak? Ötven-hatvan évesen kimondják-e, hogy tévedtek, amikor elhitték a korszellem nagy lózungjait? Amikor elhitték, hogy nem tudnak megbirkózni a gyermekneveléssel, annak lelki, testi, anyagi, szellemi kihívásával? Amikor elhitték, hogy ez a legjobb döntés, mert kényelmet és biztos megélhetést eredményez? Természetesen vissza lehet kérdezni, hogy biztos tévedés-e házasság és/vagy gyermekvállalás nélkül leélni az életet? Vissza lehet kérdezni, hogy miből gondolom tévesnek a házasság és/vagy gyermekáldás nélküli élet? Abból, amit tapasztaltam és tapasztalok. Többszöröse az áldás azoknak az életében, akik gyermekekkel együtt élnek. Ráadásul még akkor is, ha kihívások elé állítja őket gyermekük testi vagy szellemi vonatkozásban. Nem ideális, hanem szép az élet állítólagos szén-dioxid-kibocsátás probléma, napelem-mizéria és káros UV sugárzás ellenére is.
