Első nap
Dühösen ébredtem. Hát itt van. Itt van nekünk a jól megérdemelt semmi. Mert kellett a folyamatos növekedés! A nagyobb ház, a nagyobb autó, a nagyobb élmény, a nagyobb minden. Íme, sikerült kinőnünk a világot.
Aztán váratlanul elmosolyodtam magamban.
Nem mentünk dolgozni. Itthon vagyunk.
Ott tébláboltunk reggel a konyhában. Nem igazán tudtuk felfogni, hogy mi van. Instant kávé kevés szobahőmérsékletű ásványvízben. Így indult. Aztán eszembe jutott a kempingfőző. Vigyorogtunk, ahogy a pléhbögrében forraltuk a vizet. Majdnem kinyitottam a hűtő ajtaját a tejért, de megálltam. Egy fél pohár tejért nem. Összeszedtük, ki mit szeretne, és egyetlen nyitással kapkodtuk ki a reggelinek valót.
Féltem, hogy kitör a pánikhangulat. Ehelyett szerintem irtó klasszul álltuk a sarat.
Délelőtt vizet vödröztünk az út végi csatornából. Egy régi műanyag hordóba öntöttük az öntözéshez, egy tisztább hordóba pedig használati víznek. Közben megállapítottuk, hogy még tegnap is simán kifolyattunk ennyi vizet egy hosszabb zuhany alatt.
Dél felé begyújtottunk a kerti üstházba. Paprikás krumpli készült bográcsban. Hát mit is mondjak… Nem egy wellnessélmény a tűző napon bográcsozni, de lett ebédünk.
Abban maradtunk, hogy a mosogatáshoz felforraljuk a hordós vizet. Nem tudjuk, kell-e, de inkább, mint hogy összeszedjünk valamit.
Délután számba vettük, mink van. Kimondtuk, hogy ez most átmeneti. Elhatároztuk, hogy egyelőre nem pakoljuk el a használhatatlanná vált elektronikai eszközöket. Hátha mégsem olyan nagy a baj, és pár hét múlva minden újra működik.
Aztán megterveztük, mit kezdünk a fagyasztók tartalmával. Mi fogyjon el először, mit lehet lesütni, mit lehet befőzni, mit kell odaadni másoknak. Furcsa volt úgy nézni a fagyasztóra, hogy most már nem tartalék készlet, hanem feladat.
Estére elfáradtunk. Kicsit nyűgösek is voltunk. Volt, akin kezdett eluralkodni a pánik. Nekem az indulataimat kellett lecsillapítanom. Az „ugye én már mikor megmondtam…” kezdetű, elviselhetetlen csengésű mondataimat kellett ötpercenként kidobnom a kukába.
A közös imádság jót tett.
Lavórban mosakodtunk.
Összességében egy szép és eredményes napot tudhatunk magunk mögött. Holnap jön a folytatás.
Van az egészben valami melankólikus ellentmondás. Mintha nem csak elvesztenénk éppen az egész eddigi életmódunkat, hanem kapnánk is valami egészen újat.
A képet az AI genetálta.
