Sokakban ott él a kíváncsiság, hogy vajon kinek mije van, ami időnként az irigységet is táplálja. Persze nem túl elegáns és elítélendő az esetek 99%-ban a másik zsebében turkálni, mondhatni ez már indiszkréciónak számít. Az emberek többsége – szerintem is jogosan – rögtön megorrol egy direkt kérdés hallatán ebben a tárgykörben. De mit szólnál ahhoz, ha most mégis azt kérdezném, hogy mi van a zsebedben vagy a táskádban? No, rendben, igazából nem a pénztárcádra, hanem a kulcsaidra, pontosabban a kulcscsomódra lennék kíváncsi, hogy miért pont azokat a dolgokat akasztottad rá, melyek ott lógnak rajta a kulcsokon túl? Hogy reagálnál, ha arról érdeklődnék, hogy miért olyan fontosak ezek számodra, hogy állandóan a közeledben akarod tudni őket. Érdekes képet mutatnak ezek a kis fityegők és sok mindent el is árulhatnak a gazdájukról. Ahogy a tárgyaink általában, úgy ezek is sokféle információt képesek adni az ember identitását, társadalmi beágyazódását, egóját, világnézetét vagy sokszor a vágyait illetően is. Hihetetlen, hogy mi mindent fel tudunk tenni a kulcskarikára, ami ugye nélkülözhetetlen számunkra a mindennapokban.
Régen nagy divatja volt a mókusfarok utánzatoknak, jelenleg inkább a nyakba akasztós szalagok lógnak ki a zsebekből. Vannak vallási alapú fityegők is, mint pl. Dávid csillag, félhold, Fatima keze, kereszt, hal, csillag stb., de asztrológiához, babonákhoz kapcsolódók is. Megjelennek a tulajdonos egóját megerősítő, „cirógató” feliratok: a legjobb tanár, apa, anya, horgász, vadász, férj, feleség, barát stb. Hordhatjuk magunkkal egy-egy kedves helyre emlékeztető ikonikus épület apró mását, képét, de pl. kedvenc csapatunk, autómárkánk stb. logóját is. De ott lóghat a kulcscsomón szeretteink képe vagy más, számunkra fontos dolog emlékeztetőül. Ezek a kulcstartó fityegők azért is fontosak lehetnek számunkra, mert egy hozzánk közel álló, fontos személytől kaptuk őket, pl. szerelmünktől, gyerekünktől, szülőtől stb. és rá emlékeztetnek, ha megérintjük őket. Ilyenkor szinte azt érezzük, hogy az illető ott velünk van, még akkor is, ha ez valójában nincs is így fizikailag.
Ugye mennyi gondolatot, érzelmi kapcsolódást, fontos kötődést hordoz egy-egy kulcscsomó amellett, hogy kulcsaival ki tudjuk nyitni az autónkat, vagy be tudunk jutni pl. az otthonunkba. Bizonyára mindenki el tudná mondani, hogy miért hordja magával pont azt a kulcstartót, ami épp nála van. Biztosan kapnánk nagyon sablonos, egyszerű válaszokat, de akadna pár jó történet is. A kulcscsomók ékeit illetően a praktikusság és méret eléggé behatárolja a lehetőségeket, hiszen nem szabad elfelejteni, hogy ezeknek a tárgyaknak az alapvető funkciója az, hogy összefogja azokat a kulcsokat, melyeknek segítségével gazdájuk jótetszése szerint bejuthat az idegenek és illetéktelenek elől elzárt/lezárt helyekre vagy üzemeltetni tud gépeket, közlekedési eszközöket. Pl. Ki tudja nyitni az otthonát, kocsijával, motrával el tudjon jutni „A” pontból „B” pontba. Ugye milyen kommersz?!
Jogosan jöhet az olvasói kérdés, hogy miért ír valaki ilyen apróságról, csak rabolja az olvasó drága idejét. Teljes mértékben egyetértenék ezzel a gondolattal, ha nemrég Márkus Mihály esperes úr nem mutatta volna meg nekem, hogy mi lapul az ő zsebében. Az ő kulcskarikáján nemcsak azoknak a záraknak a kulcsai vannak, amikre napi szinten szüksége van, hanem van rajta két nem egészen kompatibilisnek tűnő kis fityegő is: egy kis Ferrari autó és egy réz vízvezetékcső darabja. Érdemes egy kicsit belemélyedni, hogy miért is fontos a kulcsokon túl ezekkel a fityegőkkel terhelni az esperesi zsebet, mikor velem együtt őt sem fenyegeti a veszély, hogy ezek nélkül csak úgy elfújná a szél.
A két említett tárgy számomra kétféle emberi utat képvisel, amit nem árt tudatosítani akár ilyen kis tárgyak által is, melyek időnként emlékeztetés által segítenek kontrollálni magunkat, hogy merre tartunk. Elsőnek nézzük meg, hogy milyen az az út, melyet ez miniatürizált luxusautó testesít meg. Egy valamire való Ferrari ára eleve leszűkíti az emberek körét, hiszen ilyet csak a kiváltságosok engedhetnek meg maguknak. Felidézi az állandó többre vágyás, az önzés, a nekem több jár, a nekem bármi áron meg kell szereznem, amit a szemem megkíván világát. A másik tárgy, az a 10 mm-es réz vízvezetékcső darabja, első látásra több mint furcsa volt, és nem sokat mondott nekem, de esperes úr elmondta, hogy miért is van nála. Bár nem képvisel különösebb értéket, mert az iparosoknál ez a méret csak leeső hulladék, számára mégis nagyon fontos. Minek köszönheti ezt a nagy megbecsültséget ez a kis csődarab? Egy gyülekezeti, talán presbiteri együttléten nagyon is tudatosan került fel esperes úr kulcstartójára. Emlékezteti őt nemcsak az alkalomra, hanem főleg arra, hogy mi is az ő feladata. Hiszen ez a kis csődarab őt magát szimbolizálja, akinek az a küldetése, hogy ami az Úrtól jön, az átfolyjon rajta, a tőle kapott igéket, üzeneteket továbbítsa a híveknek. Érdekes így, egy kulcscsomón egymás mellett látni a kétféle utat: a Ferrari által megtestesített életformát és a csődarab bizonyságtételét, amely megmutatja, hogy mi az igazán fontos az életben. Nem a hiúságoknak kell élni, hanem az Urat és a közösséget kell szolgálni, hiszen erre szól az elhívás.
Vajon te milyen dolgokat fűzöl a kulcscsomódra? Mi az, amit jól esik megérinteni, amire, ha ránézel, megszólal számodra? Nézd meg a kulcstartódat! Szerinted mit árul el rólad, az értékrendedről? Mit árul el a rólad saját magadnak, és vajon mit mond el a környezetednek? Egy jó kulcstartó lehet akár egy jó beszélgetés kezdete is.
