Idén a kis konyhakertünkben tűrhető volt a vöröshagyma termés. Már többször átválogattam a télre eltett készletünket, mert a szemre keménynek és egészségesnek tűnő hagymák között mindig akadnak olyanok, amelyek tapintásra puhának bizonyulnak, mert beindul a rothadási folyamat. Behoztam három jónak látszó fejet, hogy pörkölt alap vagy valamilyen ragu legyen belőlük. Azonban a szép piros levelek alatt fekete foltokat vettem észre, amelyek a romlás első jelei. De ez még nem olyan nagy hiba, hiszen ha eltávolítom ezeket a külső rétegeket, utána még fel lehet használni a maradékot. Miközben a hagymát apróra vágtam össze, önkéntelenül is megdörzsöltem a szememet. Ennek következtében fél szemmel meg is sirattam a fazékba kerülésüket, vagy ha jobban tetszik az utolsó útjukat. Zsírban megpirítottam a hagymát, aztán mehetett rá a feldarabolt hús. Egy gyors pirítás és pörzsanyag képzés után már automata volt a rendszer.
A felszabaduló kis időben átnézem a neten a híreket. Az egyik hírforrás szidta a kormány gazdaságpolitikáját, hogy 410 Ft-ba kerül 1 Euró és követelte, hogy azonnal mondjon le a miniszterelnök. A másik oldalon a gazdasági elemzők figyelmeztettek, hogy az Európai unió két motorjának számító Franciaország és Németország gazdasági krízisbe került, ami nem kis szerepet játszik abban, hogy mindkettőben megbukott a kormány. Franciaország államadóssága a GDP 113%-a, de ehhez még hozzájön az egykori afrikai gyarmatokról származó bevételek kiesése is, ami kormányválságot okozott. Németország is bajban van, egyre jobban érezteti hatását az erőltetett zöld átmenet és a leválás az olcsó orosz energiáról. Napirenden vannak a gyárbezárások. Érdekes azonban, hogy mindezen kedvezőtlen folyamatok ellenére az Euró stabil maradt. Pedig az EU tagországok többségének eladósodottsága is átlépte a viselhető szintet, és meredeken esik az egész EU övezet versenyképessége.
A következő hír az Egyesült Államok államadósságáról szólt, melyben az amerikai pénzügyminisztérium tudatta, hogy 2024.07.29-én az ország államadóssága elérte a 35 ezermilliárd dolláros rekordszintet. Ez olyan adósságterhet jelent a lakosságra nézve, hogy 104.497 dollár (37,8 millió forint) jut belőle mindenkinek személyenként. És akkor még arról nem is beszéltünk, hogy 196 milliárd dollár új adósság termelődik havonta. Csak kapkodja az ember a fejét a számokon, hiszen ez naponta 6,4 milliárd, óránként 268 millió, percenként 4,5 millió, minden egyes másodpercben pedig 74.401 dollár új adósságot jelent az ország számára. Tehát az USA egy megfékezhetetlen adósságspirálba került, amit fedezetlen papírokkal tud csak valahogy kezelni. Ennek ellenére a dollár árfolyama is stabilan 380-390 Ft között mozog. De a legszembetűnőbb az ukrán valuta helyzete, hiszen egy beismerten államcsődben lévő háború sújtotta országról van szó. Az ukrán gazdaság teljesítménye már árnyéka sem a háború előtti önmagának. Jelen helyzetben csak külső források tartják még a víz felett az országot. Ennek ellenére az 1 ukrán hrivnya kb. 9,5 Ft-ot ér a hivatalos árfolyam szerint. (Bár én nagyon kíváncsi lennék, hogy ki adná meg érte ezt az árat!)
Aztán jönnek az. un. Soros-birodalom tevékenységét pro és kontra megítélő hírek. De igazából ki is ez a névadó? Ha nagyon tárgyilagosak akarunk maradni, akkor is el kell mondani, hogy Soros György mindenképpen nagyon ellentmondásos személyiség. Hiszen például az 1940-es évekre zsidó létére úgy emlékszik vissza az emlékirataiban, mint élete legszebb éveire. Pedig nekem történelem tanulmányaimból úgy rémlik, mintha a zsidó emberek egészen másként élték volna meg ezt a vészkorszakot. Megemlíthetjük tőzsde spekulációit is, hiszen ő volt az, aki majdnem bedöntötte az egész angol pénzpiacot. Azt a bizonyos 1992-es őszi napot azóta is fekete szerdaként (Black Wednesday) emlegetik. De 2008-ban a magyar pénzpiacot is megtámadta a bedöntés reményében. Ugyanakkor mások szerint a demokrácia bajnoka ő, és nem utolsó sorban ízig-vérig filantróp személyiség, aki hatalmas összegeket fizet ki különböző ügyek támogatására. A Forbes magazin kimutatása szerint 2021-ben Soros 8,6 milliárd dolláros vagyonával a világ 288. leggazdagabb embere volt csupán. Ennek ellenére hogy lehet, hogy pont neki nyílnak meg a politikai kis- és nagykapuk nyugaton, és nem a listán előtte lévőknek?!
De nemcsak gazdasági és politikai hírek jutottak el hozzám ebben a néhány percben. Felugrott egy hirdetés is: „Vegyél és egyél friss tanyasi csirkét!” A hirdetés azt sugallta, hogy az ilyen, szabadon kapirgáló baromfi maga az egészség. De vajon hol vannak azok a tanyák, ahol ezek a jószágok élnek, és nem mellesleg gazdaságosan tenyésztik őket megfelelő mennyiségben?! És honnan kerül elő az a rengeteg bioélelmiszer a boltok polcaira!? Esetleg látott már valaki egy zöld aktivistát is kapálni, gyomlálni???
Nekem ekkor lett elég a hírekből, a reklámokból! Inkább nekiálltam befejezni a főzést. Nagy igazság az, hogy teli gyomorral az ember másként látja a világot, és még a rossz is elviselhetőbbé válik egy tányér meleg étel mellett, főleg ha van kivel megosztani. Az én ragum is lassan tálalásra kész lett.
Nem is gondolnánk, hogy mennyi mindenre megtanít a főzés, hiszen minden van benne, ami módfelett figyelemre méltó. Az egyszerű hagyma például jól megmutatja, hogy milyen is az élet, mert amire az ember lebontja az egymást takaró, a belsejét elfedő leveleket és meglátja a valóságot, tuti biztos, hogy sírni lesz kedve. De a szaftban kitálalva már szinte senki sem gondol a hagyma jelenlétére, nemhogy könnyfakasztó voltára. Az életben annyiszor a rossz és kifejezetten ártalmas dolgokat mindig igyekeznek elfedni előlünk, eltakarni valamilyen szemnek, léleknek tetsző csomagolással, hogy aki felületesen ránéz, az ne undorodjon meg tőlük azonnal, hanem inkább vágyjon rájuk. A tányéron a feltét jó, ha 1/3-ot képvisel, míg a köret legalább 2/3 részét jelenti a fogásnak. Érdekes, hogy egy fogás esetében azonos alapanyagok felhasználása, hasonló technológia alkalmazása és köret tálalása közepette az árat valójában a hozzáadott külsőségek, azaz a körítés fogja eldönteni. Míg egy lábszárpörköltet nokedlival a helyi kifőzdében akár 2500 Ft-ért is megkaphatunk, vajon egy Michelin-csillagos étteremben ugyanezért mennyit kéne fizetni?!
Sajnos így van ez sokszor a hírekkel is: a pavlovi reflexeket beindító tálalás és magyarázás (“a lafatyolás”) világában sokszor észrevehetetlen a lényeg, torzul, olykor el is veszik a valóság. Pedig nagy szükségünk lenne arra, hogy a sok köret és körítés közepette lássuk a főfogást is, amiért az egész tányér készült valójában. A lényeg meglátása, a helyes arányok megtartása talán a legfontosabb dolgok közé tartozik. Éppen ezért csak óvatosan a hírekkel! Ne kápráztasson el senkit a körítés! Feltétel nélkül csak az evangéliumban, az örömhírben bízhatunk meg, mert Isten szeretete, a főfogás mindig egyértelműen beazonosítható akár a szívünknek kedves betlehemes, istállós, pásztoros, bölcses karácsonyi tányéron egy katedrálisban tálalva, de akár még a töviskoszorús, szenvedős, keresztfás, sírás köretes nagypénteki ételben is egy kis fehérre meszelt falú templomban. Mindegyik tányéron ugyanis ugyanaz az isteni szeretet, kegyelem van, melyet Urunk ingyen ad mindenkinek.
