Nem tudom, hogy hányan gondolkoztak már el azon, hogy mi is volt a mögöttünk hagyott XX. évszázad legfontosabb találmánya, ami valóban megváltoztatta a világ menetét. Természetesen számtalan korszakos ötlet felmerülhet. Az orvostudomány területéről meg kell említeni pl. Alexander Fleminget, aki 1928-ban fedezte fel a penicillint, ami a mai napig nagyágyú a fertőzések elleni harcban. Szentgyörgyi Albertról se feledkezzünk meg, mert a C vitamin is nélkülözhetetlen a mindennapokban. A kémia ábécéjének (Periódusos rendszer) megalkotója, Dmitrij Ivanovics Mengyelejev is szakmájának géniusza volt. A váltakozó áramot (AC), mely nélkül ma már nem is tudnánk létezni, Nikola Teslának köszönhetjük. A mai világ elképzelhetetlen a mindentudó számítógép nélkül, melynek alapjait Neumann János matematikus fektette le. Szerintem mindenki tudna még jogosan jó pár nevet hozzátenni ehhez a listához.
De ha megvizsgáljuk a találmányok összességét, nem tudunk olyat mondani, amelyik az egész világot lefedné, hiszen mindegyik csak egy bizonyos szeletet vizsgált és világított meg a mindenségből. Pozitív hozzáállással számos – az előbb felsorolt és ezekhez hasonló – apróbb-nagyobb csúcsot tudunk kiemelni az emberiség teljesítményéből. De negatív oldalról is meg kell vizsgálni az emberi teljesítményt. Mi az a találmány, ami nagyban meghatározza napjainkat is, de ami nélkül sokkal jobb lenne az életünk. Sok embernek egyből eszébe jut a bürokrácia, vagy egy-egy „kellemes óra” dugóban várakozva. Esetleg megemlíthetnénk különféle viszályokat ember és ember között. Ezek mind velünk vannak ma is, de sajnos egyik sem találmány, és nem is az utóbbi kb. 100-150 év szüleménye. Még a végeláthatatlan sorban való várakozás sem, csak régen még nem voltak autók, ezért nem azok sorakoztak egymás után.
Valószínű, hogy kevesen gondolnának arra, hogy az utóbbi idők legnagyobb negatív találmánya nem más, mint a szemét. A többség úgy véli ugyanis, hogy amióta ember van a földön, azóta szemét is van. De mekkorát tévednek! Régen a falusi portákon trágyadombok voltak, ahova az állatok alól származó almot rakták össze – ahogy most divatosan mondanánk – komposztálás céljából. A szerves anyagok idővel lebomlottak, és a talajművelés, talajjavítás alapját képezték. A régi világban nem is ismerték a szemét fogalmát, mert minden dolgot felhasználtak és újrahasznosítottak.
Egy rövid kitérőt megér a kakas, a tyúkok és a szemétdomb esete is. Egy baromfiudvarban ugyanis rengeteg emberi személyiségjegyet ismerhetünk fel. Megfigyelhetjük, hogy az uralkodó a kakas mennyire igyekszik rendben tartani a territóriumát. A kakas valaha nem a szemétdombon volt úr, nem ott kaparászott, merthogy régen ilyen nem volt, csupán csak ganédomb. De a kényes gyomrúak átkeresztelték, a szemétdomb jobban hangzott. Amennyiben előfordult, a kakasok közti rivalizálásra a gazdasszony szokott pontot tenni egy jó kakaspörkölt elkészítésével. De hatalmi küzdelmek nemcsak a kakasok között fordultak elő, mert a „háremhölgyeik” sem mindig bírtak a vérükkel a nekik megfelelő rangsor felállítása közben. Az ilyen csatározásokban megesett, hogy bizonyos egyedeket nemcsak kiközösítettek, hanem egyenesen élve falták fel a többiek. Mert amelyik valamiért nem tagozódott be a fennálló rendszerbe, az már veszélyt jelentett az átlagot képviselők táborára. Csak egyszer kellett megsebezni a sorból kilógót, hogy elinduljon a kannibalizmus, mert ilyenkor a leghitványabb is nagyon bátor tud lenni falkában. (Ugye mennyire emberi?!)
A jelenkor velejárója a szemét, amely mindenhol ott van. Rengeteg árut csomagolnak be, hogy akár több ezer kilométer távolságba is szállíthatóvá váljék. Ebben a folyamatban a kereskedő jól meggazdagodik, miközben a helyi termelőnek felkopik az álla. A rengeteg csomagolásból pedig szeméthegyek lesznek, amiket vagy elföldelnek, vagy elégetnek, vagy csak simán bedobják a folyókba, tengerekbe, óceánokba a szemetet. A mindennapokban, bármerre is nézünk, szinte ellep bennünket a szemét áradat a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt. A médián keresztül elborítanak az igénytelen műsorok, alkotások. Ott van a szemét a híradásokban, a bolhából elefántot csináló szenzációhajhászásban, mindennaposak a dezinformációk, félrevezetések, csalások is. A sokféle ideológiai szemét között van bőven egyházi, semmitérő, kegyes szemét is, amikor valójában nem mondunk semmit, csak a vallási nyelvezet megszokott, de erősen limitált szókincsét variáljuk vég nélkül, vagy divatideológiák szolgájává silányítjuk az egyházi tanítást.
A közelmúltban a hírgyártók jelentős része egy hegymászó tragédiájában fürdette meg a tollát, hogy így szerezzenek némi figyelmet a maguk számára. Valóban nagy teljesítmény egy 8.000 m feletti hegyet megmászni, bár ezt, a magam részéről, még felkészülten is inkább istenkísértésnek tartom. A Csomolungmáról (angol neve: Mount Everest) mindenki tudja, hogy milyen magas (8848,86 m), de azt sokkal kevesebben, hogy mennyi szemetet is vittek fel oda a hegymászó expedíciók többnyire serpák segítségével. Egy hulladékot újrahasznosító cég 2019-ben például több mint 10 tonna szemetet gyűjtött össze a hegyről és az alaptáborból, amit a nepáli Katmanduba vittek el. A szemét mellett akkor még négy holttestet is lehoztak az Everestről, de nem is tudjuk pontosan, hogy még hány mászó teste van a hegyen.
A mai világban nincsenek már trágyadombok, csak szeméthegyek, bár ezeknek áthatóbb, rothadóbb a szaga, mégis mindig kerül rájuk egy-egy kakas, amelyik hirdeti a maga nagyságát, és megküzd a trónkövetelőkkel. Pedig a szemét mindig csak szemét marad, és a szemétdomb valódi királya, csak a legnagyobb szemét lehet. A trágyadomb ura ellenben biztosan tudhatta, hogy az ő birtoka egyszer a földbe kerül, és például acélos búzát fog érlelni.
Az ókorból és a középkorból számtalan emberkéz által létrehozott csodát tudnánk említeni, melyek még mindig hirdetik alkotó mestereik nagyságát. Az utóbbi 100 évből vajon mire tudnánk azt mondhatni, hogy meg fog érni akár 1000 évet is, és ha akkor majd megáll előtte valaki, az leveszi a kalapját a jelen emberének tudása előtt, mint mi tesszük most pl. a piramisok esetében? Nem nagyon van ilyen, csak a szemét, mely a földön, a föld alatt, a levegőben, a vizekben, de az emberi interakciókban és az éterben is terjed, pusztítja az életet, a testet és a lelket.
Ha belegondolunk, a jövő régésze sok-sok év múlva vajon milyen leletnek fog örülni? Talán egy tetra pakos tejeszacskónak, vagy egy PET palacknak, amit előhúz a bűzös mocsárból?
A ma embere lesajnálóan nyilatkozik a középkorról, hogy milyen sötét volt. Pedig jó lenne ráébredni, hogy milyen csodálatos dolgokat építettek akkor. Érdemes lenne inkább a katedrálisok korának hívni ezt a korszakot a fantasztikus építmények miatt. De ne feledkezzünk meg azokról a remek mesteremberekről sem, akik egyszerű szerszámokkal voltak képesek ezeket a remekműveket létrehozni. Ma egy szakember elektromos szerszámok nélkül szinte már levegőt sem tud venni, nem, hogy bármit is tegyen nélkülük.
A katedrálisok nem csupán önmagukban való szépségük miatt épültek, hanem hogy Isten dicsőségét hirdessék, és ezáltal is szebbé, teljesebbé tegyék az emberi életet. A szeméthegyek sem öncélúan keletkeznek, hanem a profit hajhászása hozza őket létre. Míg egyesek busás haszonra tesznek szert a rengeteg áru globális eladásával, addig a szemét eltüntetése megmarad közfeladatnak. A szemét meg csak rakódik, halmozódik és pusztítja az életet.
Valójában a sötétség és a gátlástalan pusztítás korában élünk, melybe egyedül az istenhitünk tud fényt hozni, ha belesimulunk a teremtés rendjébe és teremni tudjuk többek között az önmegtartóztatás gyümölcsét is Lélek által.
(A borítóképen Új-Delhi szeméthegyéről látunk részletet, de érdemes rákeresni, mert elhűl az ember a valódi méretétől)