Gondja, baja mindenkinek van. Ha egy beszélgetésben sorolni kezdjük, vége-hossza nincs. Megosztjuk, sokszor panaszkodunk, pedig hát igazából nem megosztható. Azt, amiben vagyunk, vagy ami bennünk van, nem oldja meg helyettünk senki. Nem várhatjuk, hogy a megoldás, mint egy sült galamb, a szájunkba repüljön, szembe kell vele nézni, meg kell küzdeni. És persze lehet és kell is segítséget kérni.
Minden gondotok – az itt szereplő görög szó egyik pontos fordítása: aggodalmaskodás. Tehát ez a kifejezés nem pusztán a helyzetet, a bajt jelenti, hanem inkább azt, ahogyan ahhoz magunkban hozzáállunk! Az aggódást, ahogy a gondtól érzelmileg függök, ki vagyok neki szolgáltatva, szorongással tölt el, ráborul a nappalaimra, ránehezül az éjszakáimra. Ahogy kikészít az egész.
Egy lelkésztársamtól hallottam egy nagyon jó hasonlatot az aggódásra – olyan, mint a szobabicikli. Ez egyébként egy igen ötletes eszköz az otthoni testedzésre, de valóban úgy van, hogy ha felülök rá, tekerem-hajtom, teljesen igénybe vesz és kimerít – és mégsem jutottam el vele egy centit sem előbbre! Pontosan ilyen az emberi aggodalmaskodás is. Testileg-lelkileg meggyötör, igénybe vesz, kimerít, és mégsem jutok el vele sehová…
A szó másik jelentés a gondolat, elhatározás, törekvés. Ahogy én emberileg látom és megoldani akarom a helyzetet, a gondot. Van egy elképzelésem, és csak erőlködöm, nyomom, beleadok mindent, és elkeseredem, ha nem működik a dolog.
Nekem ez nagyon sokat jelent, és talán ez az igazi kulcs a „gondokra”.
Ne aggódj! – mondjuk sokszor egymásnak, és mondják nekünk is csupa jó szándékkal, de hát ezt mondani könnyű! Hívő testvérek között elhangzik az is, hogy „Bízd az Úrra!” Persze, próbáljuk, de mégis…
Szóval valahol ott kellene kezdeni, hogy először nem is a nehéz helyzeteket, hanem azt az önmagamat adom oda Istennek, aki abban benne van. A kiszolgáltatottságomat, tehetetlenségemet, félelmeimet, erőlködéseimet. Ahogyan megélem. Ahogyan látom. Aki abban vagyok.
Hogy a kezében valaki más lehessek. Másképp éljem meg, másképp lássam, másképp legyek. Mindenekelőtt nem egymagam, hanem abban is Vele. És lehet, hogy ennyi már elég is a „minden javukra van”-hoz…
