Azt írja az apostol: Minden szabad nekem, de nem minden használ. (1Kor 6, 12)
Az első felét, a „… minden szabad nekem…” kifejezést, hányan a magukévá tették életük során. A keresztyén szabadságról és szabadosságról ír, és az utóbbi veszélyes voltáról. Abban az időben sem voltak híján az őrült, magát istennek képzelő uralkodóknak és hatalmasságoknak, de hol van az még a mai kor őrületeitől. Leginkább azért, mert abban az időben bizonyos körök kiváltsága volt őrültnek lenni. Ma általános gyakorlat, hogy mindenki azt mond, gondol, tesz vagy éppen nem tesz, amit csak akar, amihez barátja, pénze, szövetsége van. Sőt, azt sem nehéz észrevenni, hogy a leginkább kiváltságosok köre szervezi, hogy mások is ebbe a körbe tartozzanak. Hiszen minél nagyobb azon egyének száma, akik ugyanígy tesznek, annál nehezebb a társadalomban valamilyen közös etikai konszenzust kialakítani, és a legerősebb őrültségeket elkövetők, akkor már nagy követőtáborral, támogatottsággal tehetik. Senki nem fogja őket és nem is tudja őket számon kérni.
Caligula császárról általában azt tartják, hogy őrült volt, és általában azt tudják, hogy kedves lovát consullá akarta kinevezni. Alapvetően már római császárként (Kr.u. 37-től 41) templomokat foglalt le, és építtetett isteni személye kultuszának. Unalomból akár nézőket is szórt a vadállatok elé, vagy a játékok ideje alatt elhúzta a napvédő ponyvát az emberek feje fölül. A húgaival vérfertőző viszonyban élt és a legkedvesebb húga halálakor összeomlott. Halálbüntetés terhe mellett betiltotta a nevetést, a mosakodást és a családdal való étkezést. Előszeretettel rendezte úgy a kivégzéseket, hogy az anyák lássák fiaik, a feleségek férjeik halálát. Ezt és még sok mindent mondanak róla a történelem írók. Még vannak ilyen uralkodók a római birodalmon kívülről, az azt megelőző és utána következő időszakokból is.
Nemrégen olvastam egy amerikai milliárdosról, aki Dél-Angliában, Wiltshire-ben lakik. Ő alapította meg a Blackstone-t, a világ egyik legnagyobb befektetési alapját. 2500 hektáros birtokán tavat ásatott, amit tartálykocsikkal odaszállított ivóvízzel töltetett fel. Úgy, hogy ahonnan hozták és ahová szállították, mindkét helyen locsolási tilalmat rendeltek el az aszályos időjárás miatt. A jogi képviselői szerint a vizet engedéllyel rendelkező szolgáltatóktól szerezték be, akik felelősek a jogszerű és megfelelő kitermelésért és szállításért.
Elon Muskról már többször kellett szólni. Ő és persze sok más befektető és cégeik szemet vetettek az égboltra. Musk a Starlink programot valósította meg. Ez az az internetszolgáltató műholdas rendszer, ami tudja az 5G-t, mintegy 4 milliárd embert elérnek, és ezen keresztül rengeteg információ, megfigyelés árad a titkosszolgálatok, hadseregek, csapásmérő eszközök számára is. A probléma ezekkel a rendszerekkel az etikátlan felhasználás, befolyásolás, illetve a csillagászok kutatásait és az észleléseit veszélyeztetik és az űrszemetet termelik.
Természetesen írhatunk az energiazabáló és ökológia lábnyomot hagyó felelőtlen, kicsit vagy nagyon gazdagokról, cégekről. Akik csak azért mert megtehetik, tehát szabad, meg is teszik. A háborúba állított hadseregekről is meg kell emlékezni. Kifejezetten zabálják az erőforrásokat és természeti kincseket. Bárkik is felelősek a háborúkért, az emberiség közös kincsét pazarolják el, csupa öröknek gondolt, de elfogyó kincset, mint a tiszta ivóvíz, tiszta levegő, erdők, fák, folyók, tavak.
Akkor jöhetnek a nem gazdagok, de akiknek az érzés megfizethetetlen, ha úgy tűnik, azt tehetik, amit azok. Alapvetően a kicsi pénzecskéiket felhasználhatják ők is mindenféle gagyi luxusdolognak vélt beszerzésére. Luxuséletmódnak gondolt életvezetést próbálnak fenntartani. Persze a mindennapi életben a fennálló törvényi kereteken kívül is boldogulni akarnak. Mert a példák is megtehetik. Márpedig, ha ők is, akkor mi is.
A szocializmusban is így volt a munkahelyeken. A főnöknek meg kellett csinálni a balatoni nyaralóját munkaidőben, a munkahely alapanyagaiból. Ezért cserébe kicsit fusizhattak a dolgozók is a maguk hasznára.
Az extrém életvitel kiterjesztve a közösségekre már nem extrém lesz, hanem csak rém. Rémisztő, rémes. Így lesznek a jó törvények semmivé. Így vált semmivé a Római Köztársaság eszménye. De így vált semmivé Marcus Aurelius római császár öröksége. „Szerezd… meg magadnak azt, ami… tőled függ: légy őszinte, méltóságteljes, munkabíró, ne hajhászd az élvezetet, ne elégedetlenkedj sorsoddal, légy kevéssel beérő, jóindulatú, szabad, komoly, keresetlen, nagylelkű.” Mára Istent megtagadva így válik Európa is martalékává az istentelenségnek.
Minden szabad nekem, mondják és hivatkoznak emberi jogokra, méltóságra. Lesz szexuális szabadosság, LMBTQ és TRANSZ, külön jogok fehérnek, feketének, ázsiainak, pedofilnak, magát állatnak vagy növénynek képzelőnek és persze leginkább a vezető pozícióban levő pszichopatáknak. Csak a régi törvénynek, és itt Isten törvényére gondolok, nem lesz joga megszólalni. Mert olyan új jogokat vindikálnak maguknak azok, akik vallják, hogy minden szabad nekem, hogy akik ezen elvek alapján mást állítanak, mint ők, azok erőszakosan is elhallgattathatók, megölhetők. Emberek maguknak megkövetelik, de ugyanazt nem adják meg másnak.
Itt érhető tetten, hogy mennyire jellemtelen az emberfaj Isten nélkül. Minden szép ígérettel, elvvel szemben a kőkorszaki erő nyelvét hozzák vissza. Ne gondoljunk immár többet a jelenlegi emberi szólamok mögé, mint amik, szép szólamok. De a valóság pár ember, szövetséges kőkemény önérdeke, a látszat szabadsággal megajándékozott, látszatszabadok segítségével.
Nem elég a mondat eleje, hogy minden szabad nekem, de tudnom kell a folytatást is, de nem minden használ.
(Kép: Ferenczy Károly Józsefet eladják testvérei)