Site icon Meg van írva

Mit hozott a Jézuska?

Ugye, ismerős a kérdés? Az elmúlt napokban bizonyára sokan feltették a kérdést a környezetükben élő kisgyermekeknek: „Mit hozott a Jézuska?”.

Emlékszem, általános iskolában a téli szünet utáni első osztályfőnöki órán mindenkitől megkérdezte a tanító néni, hogy mit kapott karácsonyra. Én általában annyi mindent kaptam, hogy utólag mindig eszembe jutott, hogy mit is felejtettem ki a „listából”. Ugyanígy tett akkor is, amikor a nyári szünet után szeptemberben visszamentünk az iskolába, és el kellett mondani, hogy hol nyaraltunk. Így történhetett meg, hogy volt aki büszkén újságolta, hogy Horvátországban meg a görög tengerparton nyaralt, más meg biggyedt szájjal mondta, hogy ő az egész nyarat a szomszéd településen élő nagymamánál töltötte.

Amikor most sok év távlatából visszagondolok, egy kicsit szégyellem magam, hogy én is vittem és büszkén mutogattam, hogy mit is hozott idén a Jézuska. Nem is gondoltam bele – miért is tettem volna kisiskolásként? –, hogy talán másoknak nem került a fa alá olyan értékes, sok szép ajándék, mint nekem. Ami nekem természetes volt, az számukra talán „álom”.

„Gazdag Jézuskáink” voltak mindig is. Édesanyám szokta mesélni, hogy amikor építkeztünk, és értelemszerűen az anyagi források nem tették lehetővé a nagy ajándékokat, akkor felkészítették erre két bátyámat, akik azt kérték, hogy legalább nekem a legkisebbnek legyen nagy ajándék, hogy én ne érezzem a nélkülözést.

Sokan kiborulnak a „jézuskázástól”, és számonkérik, hogy miért is hívjuk mi Jézust Jézuskának? Mi ez a kicsinyítő képző, amikor Jézus a világ ura, hogy is lehet így lealacsonyítani? Bevallom, én megengedő vagyok ezen a téren és nem tartom főbenjáró bűnnek, hogy a gyermekek számára a legtöbb családban a JézusKA hozza az ajándékokat. Jobb, mintha a Mikulás hozná, ahogy a legtöbb amerikai filmben látják, és így legalább a nem vallásgyakorló családoknál is minimum az év egy időszakában elhangzik Jézus neve, és beszédtéma lehet…

Nem az a baj, hogy sok családban emlegetik a világ megváltóját Jézuskaként, hanem az a baj, hogy ha a gyermek megkérdezi, hogy „kicsoda is ez a bizonyos Jézuska és miért is hoz karácsonykor ajándékot”, akkor sajnos nincsenek a szülőknek épkézláb válaszaik, csak valamiféle értelmetlen hebegés, amiből a legtöbb gyermek pontosan érzi, hogy anya és apa nincs teljesen tisztában a dolgokkal. Szerintem nem az a baj, hogy a gyermekek számára Jézuska hozza az ajándékot, hanem az, hogy Jézus Jézuska marad akkor is, ha felnőnek.

Mit hozott a Jézuska?

Teszem föl a kérdést ma, amikor körbenézek és mindenem megvan, sőt sokkal több, mint amit „megérdemelnék”. Ma talán azt sorolnám fel a képzeletbeli osztályfőnöki órán, hogy Isten milyen gazdagon megajándékozott a körülöttem élő emberekkel, egy kisgyermekkel, meleg otthonnal, keresztény közösséggel és a hittel. Mert nekem is volt Jézuskám, aki minden évben hozta az ajándékokat csengőszó kíséretében és angyalok társaságában, akiről időközben lekerült a kicsinyítő képző, és lett Jézus Krisztus, az Isten Fia, az életem megváltója.

 „minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása”. (Jakab 1,17/b)

Exit mobile version