Engem ne befolyásoljon senki! Tudok én magam dönteni!
Amikor így csattanunk fel egy-egy döntéshelyzetben, valószínűleg többnyire rosszul fogalmazunk. Sokszor helyesen úgy mondhatnánk: Engem ne manipuláljon senki!
A kettő ugyanis nem ugyanaz.
A manipulálás alapvetően inkorrekt, önző, úgy nyomul, hogy közben leplezi önmagát, hamis (nyájas, empatikus) arcot mutat, ám végső soron destruktív. És ha nem ismerjük fel – kiszolgáltatottakká és kihasználtakká tesz.
Találó bibliai példa rá Absolon, Dávid fia: „Történt ezek után, hogy Absolon szerzett magának egy harci kocsit, lovakat és ötven embert, akik előtte futottak. Reggelenként odaállt Absolon a kapun át vivő út mellé, és megszólított mindenkit, aki valamilyen peres ügyben ment a királyhoz ítéletért. Megkérdezte: Melyik városból való vagy? És ha az ezt felelte: Izraelnek ebből vagy abból a törzséből való a te szolgád, akkor ezt mondta neki Absolon: Nézd, a te ügyed helyes és jogos, de nincs a királynál senki, aki meghallgasson téged. Majd így folytatta Absolon: Bárcsak engem tennének bíróvá ebben az országban, akkor bárki jönne hozzám, akinek peres ügye van, én majd igazságot szolgáltatnék neki. És ha valaki közeledett hozzá, hogy leboruljon előtte, akkor kinyújtotta a kezét, magához szorította, és megcsókolta. Így tett Absolon egész Izraelben mindazokkal, akik ítéletért mentek a királyhoz. Így lopta be magát Absolon az izraeli emberek szívébe.” (2Sám 15)
Az viszont hiú ábránd, hogy egy helyzetben mindenféle befolyás vagy befolyásolás nélkül lehessen dönteni, lépni, választani. Mert mindenképpen hatnak ránk történések, vélemények és egyáltalán emberek a maguk személyiségével és tetteivel.
A jó hatásgyakorlás az, amikor ötleteinket meg tudjuk osztani és elfogadtatni a környezetünkkel, de ez soha nem kényszerítés. Hanem olyan eszköz, amely segít másoknak meglátni a lehetőségeket, vagy a döntések következményeit. Egyszerűen mi magunk sem tudunk nem befolyásolni, hiszen már a megjelenésünkkel, hangunkkal és még csendünkkel is hatunk másokra.
Sőt, egy igazán bölcs és önazonos, érett személyiségű ember a döntéshelyzeteiben igényli is ezt a jó fajta befolyásolást – amit úgy is nevezhetünk, hogy tanács. Dávid unokája, Salamon fia, Roboám is ezt teszi, mikor trónra kerül: tanácsot kér. Mit tanácsoltok?
Megkérdezi néhai apja vén tanácsadóit és megkérdi a vele felnőtt nemes ifjakat is, mikor uralkodása kezdetén egy nehéz dilemma előtt áll: hogyan bánjon alattvalóival, mit válaszoljon az északi országrész követeinek kérésére. (2Krón 10) És végül dönt… Igaz, rosszul – de ebben is jelen van Isten.
A mi felelősségünk – amit nem háríthatunk át a tanácsadókra, „befolyásolókra” – az, hogy mit engedünk hatni magunkra, a döntéseinkre, a választásainkra. Itt van a helye bölcsességnek, erőnek és józanságnak és szeretetnek. Mindezt pedig el is lehet kérni attól, Akinek a legjobban befolyásolnia kellene minket…