Elkezdődött a Nagyhét. Virágvasárnap és Nagycsütörtök. A mi reformátusságunk így számol. De mi van a Nagykeddel?
„Mondd meg tehát nekünk, mit gondolsz: szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy sem? Jézus pedig felismerve gonoszságukat, így szólt: Képmutatók, miért kísértetek engem? Mutassátok nekem az adópénzt! Azok pedig odavittek neki egy dénárt. Ő megkérdezte tőlük: Kié ez a kép és ez a felirat? Azt felelték: A császáré. Ő akkor ezt mondta nekik: Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené!” Máté ev. 22, 17-21
Ha a farizeusokon és a Heródes-pártiakon múlik, Jézus nem lesz népszerű az emberek között, sem hűséges Isten rendjéhez. Maradjunk annyiban, hogy inkább látnák elhallgattatva, száműzve, esetleg holtan. Kész rémálom Jézus megjelenése, tanításai, csodái. Ezért szeretnék Jézust úgy terelni, hogy a variációik egyik csapdájába belesétáljon.
Két biztos dolog van – szoktuk mondani – az adó meg a halál. Ezzel támad a megbízott farizeusi taktikai egység: „szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy sem?”
Ha „nem” a válasz Jézustól, akkor népszerű lesz Izráelben. De a hatóságnál már vádolható jogilag, hogy bizony az adó ellen szól, a Római Birodalom ellen lázít. A végeredmény olyan eljárás, amely súlyosan megbünteti, eltávolítja Jézust.
Ha „igen” a válasz, akkor jogilag nem támadható, de a néptől – amely nem szereti a római fennhatóságot, – várható, hogy kiveti magából. A végeredmény az, hogy jelentősen csökken Jézus támogatottsága, hatása a minimumra csökken. Nem oszt, nem szoroz többé.
Jézus válasza mellőzi mind a népszerűség iránti vágyat, mind a hatóságtól való félelmet. Sem celeb, sem birodalmi attitűd nincs Jézusban.
Azonban a teológus Jézus megszólal. Izráelben tilos az ember képi ábrázolása, mert az bálványimádásnak minősül. Mutassanak egy adópénzt. Adnak is egyet azonnal. Kinek a képe van rajta? A császáré. Jézus válasza csattanós. Adjátok vissza a császárnak, mert akkor nem követtek el bálványimádást.
Azt is tudnunk kell, hogy nem véletlenül voltak pénzváltó asztalok a templom közelében. Mert a templomban adakozni csak a templom pénzével lehetett, az előbb említett bálvány-probléma miatt. Ezzel is folytatja Jézus. Az Istennek pedig adjátok azt, ami az Istené.
Feltették Jézusnak a kérdést, hogy hol érzi a helyét Isten népének közösségében. Jézus válasza pedig azt a kérdést vetette fel a kérdezőknek, hogy ők hol vannak Isten közösségében.
