Minden tanév elején találkozom a felsőbb évfolyamba lépő vagy az új gyerekek csodálkozó tekintetével, mikor bejelentem, hogy nálam hittanból csak ötöst lehet kapni.
Persze ebben a reakcióban elsősorban megkönnyebbülés van, de volt már, hogy egy-egy eminens megkérdezte, hogy akkor ő miért tanuljon jobban. Ezért aztán ezt mindig megbeszéljük.
Elmondom, hogy hittanból is van tananyag, bibliai történetek, lényeges dolgok, alapismeretek, fontos igék, amiket meg kell ismerni. Nem a bemagolás és számonkérés a lényeg, hanem sokkal inkább a témakörök, amiket a történetek kapcsán átbeszélünk. Igen, ez a legfontosabb, hogy Isten beszélget velünk, és mi beszélgetünk egymással.
Teremtett világról, emberi felelősségről, környezetszennyezésről és -védelemről, állatvilágról, kis kedvenceinkről. A családunkról, barátainkról, konfliktusokról és kibékülésről, kiközösítésről és befogadásról, bűnről és megbocsátásról. Aggodalmakról és félelmekről, bizony, a halálról is és reménységről is, meg békességről és gondviselésről. És még temérdek ilyen dologról. Mindezt, ugye, nem lehet osztályozni.
Ha valaki cudarul viselkedik az órán és nagyon sokszor bánt minket, akkor annak a magatartás jegye láthatja kárát, de az más tészta.
De mégiscsak kell, hogy legyen számonkérés, és fontos, hogy tanév végén legyenek olyasmik, amiket bizony mindenki megtanult. És ez a cél. Hogy a végén mindenki tudja. Legyen az a Tízparancsolat vagy a Hitvallás, vagy a Bibliáról néhány alap tudnivaló, stb…
Ha valaki mindjárt megtanulja és elsőre sikerül ötösre felelni vagy írni, annak az a jutalma, hogy levan a gondja. Aki miatt már a harmadik órát is úgy kell kezdeni, hogy na, vegyél elő egy papírlapot… hát, neki akkor már az egész csoport drukkol ☺ És ha végre megírta-felmondta ötösre, van, hogy éljeneznek ☺
Persze, tudom, hogy ez nem bármilyen méretű csoportban megvalósítható, de nálunk ez bevált még akár tizenkét fővel is. És így az eleinte motiválatlanabb, vagy szerényebb képességű is ugyanoda érkezik meg. Mind megérkezünk.
Nekem is ez az öröm, nem pedig az ilyen-olyan jegyek osztogatása. Bár volt már, hogy elbizonytalanodtam, de aztán eszembe jutott Jézusnak az az „igazságtalan” példázata a szőlőmunkásokról. Melyben nem az volt a lényeg, hogy mikortól dolgoztál a gazda szőlőjében, hanem hogy végül ott voltál-e nála, vagy sem. Hogy megérkeztél-e Hozzá. Mert az az egy dénár ezt jelentette: Ő maga volt a jutalom!
