Akkor ezt mondta nekik: „Miért féltek ennyire? Miért nincs hitetek?” (Márk 4,40)
Akkor ezt mondta nekik: „Miért féltek ennyire? Miért nincs hitetek?” (Márk 4,40)
Halljuk meg az Úr szavát: „Ne féljetek!” (Márk 16,16)
Ez a biztatás szólt Ábrahám felé (1Mózes 15,1).
Ez hangzott fel Jézus Krisztus születésekor (Lukács 2,10).
Ezt a biztatást hirdette húsvétkor az angyali követ (Márk 16,6).
Ez a biztatás szól most hozzánk is: „Ne féljetek!”
Félelmek között, félelmekből szabadulva, minden félelem ellenére megváltva, halljuk meg a biztatást: „Ne féljetek!”
Legyen ez a biztatás – mint Jézus szava, Igéje – bizonyossággá bennünk: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!”
Ő van, Ő itt van, jelen van, velünk van, megvált és harcol értünk!
Aki Isten Igéjét hallja, az Isten szavát hallja, azt a krisztusi szót, amely hatalmas szabadítással cselekszik, amely a világot teremtette és újjáteremti azt.
Te, Testvérem, most ezt a szót hallod: Jézus Krisztus feltámadott!
Ő végérvényesen győzött, minden reménytelen helyzet felett.
Ez a győzelem már a miénk.
Ez a győzelem maradéktalanul kiteljesedik majd.
Az Úr pedig elvégzi, hogy addig is, méltóképpen kibírjuk valahogy.
Most is Ő szól, Ő cselekszik, Ő formálja gyarló félelmeinket szent istenfélelemmé.
Nyitottságra van szükség?
Az Úr megtartó szava előtt nyíljunk meg!
Ha elfog életutunkon, félelem és fájdalom, az Úr akkor is, ezek által is, fogja kezünket, felderíti éjünket, felszárítja könnyeinket és tévelygésben nem hagyja lelkünket (466. dicséret).
Ezért mindenkor áldjuk Őt, szavára hagyatkozva féljük Őt, és minden bizalmunkat csakis Őbelé helyezzük (254. dicséret).