Norman Greenbaum „Spirit in the Sky” (Szellem az égen) című szerzeményét jó eséllyel mindenki (ez túlzás, de legalábbis sokan) hallotta már, ha máshol nem, akkor valamilyen filmben, sorozatban, feldolgozásban.
Ez a dal „vallási utalást tartalmazva Jézusra” (így aposztrofálja a megengedő kultúra) 1969-ben került fel a slágerlistákra, akkor, amikor dúlt a hippimozgalom (a szeretet és szabadság teljesen félreértett buzgósága). Valóban erősen „utal” rá a szerző, hogy a halál nem a vég, hogy a folytatásra van egy sokkal jobb hely, ahová a jóbarát, Jézus vezet. Majdnem tökéletes hitvallás Jézus Krisztusról. Majdnem.
A zsidó származású Norman Greenbaum valójában Porter Wagoner countryénekes egy gospel dalát hallva gondolta úgy, hogy ő is tudna ilyet. Majdnem sikerült is neki, azonban „becsúszott” egy olyan sor szerzeményébe, amely egyáltalán nem biblikus: „Soha nem voltam bűnös, soha nem vétkeztem.”
A szerző elismerte, hogy hibásan fogalmazott: „Azt hiszem, elrontottam, mert ha keresztény lennék, és ilyen gondolkodásmóddal írnék, azt mondanám, hogy »Bűnös voltam« … De mivel nem ilyen neveltetésben részesültem, soha nem jutott eszembe, hogy ez helytelen.”
Valljuk be, mi is inkább hajlunk ártatlanságunk vélelmére, mint bűnösségünk eszmélésére. (Az ártatlanságot leginkább magunkra értjük, mások felé inkább vagyunk nyitottak a bűnösség vélelmezésére. Még ha össze is mossuk a jogi, erkölcsi vagy lélekbeli bűnösséget, sokkal inkább fogékonyak vagyunk a kifogásokra, mint a beismerésre.) Arra pedig kiváltképp nincs szükségünk – hangoztatja ezt a modernkori eszme is – hogy negatív üzenettel traktáljanak.
Mennyivel kedvesebb dolog lenne az egyháztól is, ha mellőzné ezt a bűn dolgot. Szóljon csak a szabadságról, a megbocsátásról, felmentésről meg szeretetről…
„Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ” – mondja Jézus, amikor kiáll a házasságtörésen ért asszonyért. Idézik is ezt, akarva-akaratlanul, akár a keresztyénség ellenében is – félreértve/magyarázva Jézus szavait: hibázott, de hát ki nem vétett még, ha Jézus nem ítéli el a bűnt, akkor más se tegye… Pedig Jézus nem a bűnt védi.
Az idézett mondattal nem az asszonyi hűtlenséggel minősíti a vádló farizeusokat, s vele együtt minket is, hanem az Isten iránti hűtlenséggel. Ebből a hűtlenségből eredeztethető minden bűnünk, nyomorúságunk, amelynek zsoldja, bére a halál. Valóban jobb, ha mindannyian elejtjük a követ a kezünkből, mindannyian ítéletre valók vagyunk… De Jézus nemcsak a tényállást vázolja fel, hanem pártfogásába veszi a vétkező asszonyt, ahogy élet-áldozatával tette ezt értünk, bűnösökért is, hogy aztán kegyes bíróként ejtse a vádat.
Jézus nem elkeni a bűnt, nem mondja a bűnre, hogy az nem az. Azt sem mondja, hogy a bűnt nem kell büntetésnek követnie. Azt az Istentől kapott kegyelmi erőt mutatja meg, hogy egyedül Őneki van hatalma felmenteni a bűnöst. A bűnbocsánat nem a bűn, hanem a bűnös ember kegyelme, új lehetősége. „Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!” – mondja Jézus. Tehát a bűnt megítéli, és óva int a bűnismétléstől.
Ezzel a kegyelemmel Isten ugyan leveszi rólunk a teológiai értelemben vett vádaskodás, bíráskodás terhét, de a bűnre való figyelmeztetés feladatát nem. Hiszen a keresztyénség fő üzenete a megváltás örömhíre az, hogy Isten Jézus Krisztusban ad kiutat számunkra bűneinkből. Tehát ha szólunk, mert szólnunk kell a bűnről, ha trendi, ha nem, akkor azt nem negatív, vádló felhanggal szóljuk, hanem a krisztusi kegyelem értelmezésében: hogy adatik új lehetőség, hogy bocsánatot nyert bűnösként lehet újra kezdeni, hogy Jézussal lehet újat kezdeni, hogy egyedül Ő tesz képessé az újra, arra, hogy ne vétkezzünk.
Látjuk, hogy hová jutunk, ha az emberi eszményképből kispóroljuk a bűnt és a bűnbocsánat felemelő és egyben alázatra intő részét. Marad a vádaskodás, az önbíráskodás, a széthúzás, a káosz.
Az Evangélium, az örömhír pedig éppen a bűn beismerésében, a bűnbánatban ragyog fel igazán. Ne spóroljuk ki belőle, mert anélkül mit sem ér a kegyelem.
A „Spirit in the Sky” dalt egyébként a keresztyén zenei szcéna is átvette, de az ominózus sort máshogy éneklik: „Tudod, hogy bűnös voltam, Mindannyian vétkeztünk, de van egy barátom Jézusban, szóval, ha meghalok, Ő visz fel a mennybe”.