Nagyböjt van, érdemes ilyenkor körbejárni a témát minden oldalról. Én most négy érvet hozok arra nézve, hogy mikor felesleges a böjttel foglalkozni.
Szóval, ne böjtölj…
…ha tökéletes vagy.
Felesleges bármiféle életalakítást eszközölnöd! Minek elrontani azt, ami önmagában százszázalékos? Hiányosság, probléma, horribile dictu rossz életgyakorlat után kutakodni időpazarlás, inkább használd ezt az időt a meglévő léted fényesítésére.
Minden úgy jó, ahogy van, az ige tükrét told csak át olyannak, aki nem tart ott, ahol te. A böjt annak való, aki még látja saját problémáit, akinél megszólal még a lelkiismeret hangja ott belül.
…ha a hit neked csupán elméleti kérdés.
Ha neked a keresztény hit csupán valamiféle elméleti feladvány, amivel szívesen foglalkozol, akkor felesleges böjtölni. Talán még az lehetne érv, hogy több időt szánhatsz ilyenkor a teológiai Rubik-kockák kirakásához, de nem, ennyit nem ér meg. Ez a böjt-dolog ez érzelgős, ilyen szívformálós időtöltés, ráadásul nem feltétlenül érkezünk meg nagy aha-élményekhez.
Hagyd meg a spirituális visszhangvadászatot másnak nyugodtan. A jó böjtbe bele kell engedni mindenedet, nem csak a gondolatokat, de érzéseket, akaratot, vágyakat, sőt beszédet és tetteket is. Nem kell ez neked.
…ha te szeretsz irányítani.
Hogyisne! Hogy a böjtben megborítsad mindazt, amit már megszelidítettél magadnak, amit már tudsz használni a vallásból, a kegyességből?! Hát persze, hogy Isten az Úr, de hát szabadnak teremtett, meg képe és hasonlatossága az ember, ugye, szóval legalább a saját személyes édeneden belül te rendezel be mindent, még az Istennel való kapcsolatot is. Ez a negyvennapos pusztai kaland nem járja, itt meglepetések érhetnek, ismered a Szentlelket, fúj, felkap, aztán ki tudja merre tesz le, neked meg terveid és naptárad van, saját égtájaid.
A böjti lemondás során nyitott teret és időt kell engedni Istennek, hogy berendezze azt. Jobb lesz az annak, aki kész az Istentől való függésre, aki átadja a gyeplőt, akit lehet vezetni, aki átengedi magát mindenestől Jézusnak. Annak, aki kész a megtérésre, először vagy újra.
…ha gyáva vagy.
Felesleges kockáztatni, beleengedni magunkat az önvizsgálatba, jobban nézni együtt Jézussal saját mélységeinkbe. Még a végén olyan történik, amire nem számítottál! Felismersz magadban valamit, amin rizikós változtatni, új irányokat szab. Esetleg az Istenről alkotott képeden farag maga az Úr. Kell ez neked? Kihajolni a megszokott akolmelegből? Maradj csak óvatos, a biztos rezervátumodban ismersz minden lépnivaló helyet.
Amúgy is minden bizonytalan, minek tetézni nagyobb léptékű lelki kilengésekkel? Egy tálentum, elásva, „jóleszazúgy”. Hagyjuk csak meg a böjtben kapott ismeretlent és újat azoknak, akik szeretnek kockázatot vállalni.
(Ha esetleg még látsz magadon javítanivalót és fáj is ez, ha egész valódat kész vagy beleengedni az Istennel való kapcsolatba, ha követni akarod a megfeszített és feltámadott Jézust, akár az ismeretlenbe is, ha bátor vagy bízni, engedelmeskedni és remélni, na akkor viszont élj a böjt adta lehetőségekkel!)
