„Gyűlölöm azt, aki telt kupa mellett, bort iszogatván,
háborut emleget és lélekölő viadalt.
S kedvelem azt, aki bölcs és Aphrodité meg a Múzsák
szép adományairól zengve szeretni tanít.”
(Anakreón)
Ott vannak a nagy romboló gépek. Amerre mennek, csak azzal pusztítanak. Hát ha még köpik is a pusztító magjaikat. Tudnak repülni és futni. Elbújnak és feltűnnek. A kis repülő fullánkokat meg vonzzák. Azok nagyot durrannak. Persze a kis acél-, ólomdarazsak is nagyot ütnek. Hihetetlen energia van bennük elrejtve.
Ha ezeket útkészítésre, fűtésre, munkára használnák, még háborúzni sem kellene, mert mindenkinek jutna elég. Nem lenne fűtetlen ház, üvegház. Lenne mivel szántani, vetni és aratni. A buszok menetrend szerint járnának még Pakisztánban és Indiában is. Uszodába és szaunába járhatna még a legkisebb falu lakója is, persze csak ha szereti.
Most meg ott guggolnak, térdelnek, hason csúsznak egymással szemben. Gombokat nyomogatnak, radarképeket, drónfelvételeket nézegetnek és elemeznek. Tankokban dideregnek, és hason fekve bunkerekben. Repülőket, rakétákat irányítanak. Vállról indítható rakétákat cuccolnak egyik helyről a másikra. Fiatal gyerekek és harcedzett veteránok. A fiatalok sokan képzés nélkül. Fogalmuk sincs a lövedékek erejéről. Nem ismerik a rejtőzködés és álcázás, támogatás, visszavonulás stratégiáit.
Csapdában vannak mind. Az összes harctéren harcoló. A városokban, falvakban. Házak pincéiben, futóárokban, metróalagutakban, hidak alatt. Idősek, fiatalok, anyák, apák, újszülöttek, katonák, orvosok, ápolók.
Fegyvert osztanak önkénteseknek, molotov koktélokat töltenek. Katonasorsok – tankban, rohamban, harcmezőn. Sorsuk a „hősi” halál. Anyák siratják fiaikat, lányaikat, soha meg nem születő unokáikat. Ki mondja meg, hogy ki a hős, ki a rossz?
Útra kelnek milliók, mert egy életük van, és erre nincs idő és energia rendbe tenni. Hátramarad ház, nagymama, állat, kutya, cica, teknős. Ott marad az addigi élet. Iskola, barátok, kávézók, terek, parkok.
A békés országokban pedig válogatnak a háborúzó felek között. Az egyiket felemelik, mindegy milyenek voltak eddig, a másiknak még a rég leszármazott rokonait is kirángatják a sírból és elégetik, porukat a folyókba szórják. Ez képletes, mert a boltok kirakatait festik és törik, és állásaikból bocsátják el őket.
Közben fűtött palotákban, jóízű munkavacsora mellett, két kávé és szivar között, energiáról, biztonságról, fegyverszállítmányokról, szankciókról megy a diskurzus. Bársonyos székekben, márkás öltönyökben adják az utasításokat, hogy mit lehet büntetni és mit nem. Mi lesz a következő lépés.
Ha ez nem lenne elég, még jönnek az újságírók, akik napszámban, fizetésért ontják a hamis híreket éppen aszerint, hogy kiket kell utálni, kiket szeretni. Mindennek végén valaki áll.
Az a kérdés, hogy hogyan lehetséges ez? Ki keveri úgy a kártyákat, hogy emberek embereket taszítanak élhetetlen élethelyzetekbe? A kezdetektől fogva embergyilkos. Isten ellensége, és Isten teremtésének megrontója. A Sátán.
Azok, akik egy szép nyári délutánon egy parkban, más élethelyzetben együtt fagylaltoznának, és együtt sétáltatnák gyermekeiket, most a fegyverek végét fogják, és irányítják egymásra. Azok, akik meg amúgy sokszor ki nem állhatják egymást, szövetkeznek, együtt terveznek, a legnagyobb egyetértésben törekszenek eszement terveket végrehajtani.
Mintha két külön világban élnének. Én nem tudom úgy látni, ahogy mutatják. Nem tudom azt mondani, ha az egyiket lelövik az jó, és ha a másikat az helyes. Nem tudok örülni egyetlen halott civilnek, katonának.
Nem tudok. Már tudni sem tudok.
Kinek van igaza? Annak, aki jövőre virágot, gyümölcsfát, gabonát, zöldséget fog ültetni. Annak, aki házasodni fog, és gyereket nemz és szül. Annak, aki a tájsebeket betakarja növényekkel, a házakat újraépíti és újravakolja. Annak, aki újra énekli énekeit, és újra megüli az ünnepeit. Új nemzedék lesz az, új generáció.
„1 Abban az időben néhányan hírt hoztak neki azokról a galileaiakról, akiknek a vérét Pilátus az áldozati állataik vérével elegyítette.
2 Jézus megszólalt, és ezt mondta nekik: Azt gondoljátok, hogy ezek a galileai emberek bűnösebbek voltak a többi galileainál, mivel ezeket kellett elszenvedniük?
3 Nem! Sőt azt mondom nektek, ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen elvesztek.
4 Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc, akire rádőlt a torony Siloámnál, és megölte őket, vétkesebb volt minden más embernél, aki Jeruzsálemben lakik?
5 Nem! Sőt azt mondom nektek, ha meg nem tértek, mindnyájan ugyanúgy elvesztek.” (Lukács ev. 13, 1-4.)
(Fotók a PIXABAY oldalról)