Az elmúlt héten többször szembe jött velem egy tanulságos rajz. Egy házat mutat be több szemszögből. A piaci világ szereplői más-más szempontot érvényesítve saját érdekeiket szem előtt tartva látják ugyanazt a házat. A tulajdonos úgy látja, ahogy a valóságban van, de a vevő a fizetendő összeghez képest már kisebbíti, hiszen alkudni szeretne, hogy minél jobban járjon. A bank már csak viskó állapotúnak ítéli meg az adósság fejében. A biztosító pedig kár esetén csupán egy sátornyi díjat fizet. Ám, ha az adóhivatal vizsgálja, akkor egy palotával ér fel ugyanaz a ház, és bizonyítanod kell, hogy miből tudtad becsülettel felépíteni. Valójában milyen is ez az épület?
Nyilván nem csak épületek esetében, hanem a minket körülvevő világ minden egyes részletével kapcsolatban ennyire eltérően tudjuk értelmezni és kezelni a dolgokat. Ennek következtében feszültség alakul ki, viták szövevényes pókhálója vesz körül bennünket. Így aztán nagyon nehéz közös nevezőre jutni.
Tulajdonképpen az egyház is egy építmény, amit ki így – ki úgy lát. Nagyban befolyásolja az élettér, a gondolkodás, az öröklött értelmezési metódus, a korábbi tapasztalat, a jövőkép azt a szemléletmódot, amivel közeledünk hozzá és értelmezzük. Minden időben vannak örök kritikusok, vannak kívülállók, vannak számítók, vannak bennfentesek, vannak betérők és vannak beleszületettek. Akad, aki evidensnek tekint dolgokat az egyházban, akad, aki nem tartja magától értetődőnek, hogy amilyen volt, olyan is maradjon. Van, aki kibontakozik benne, van, aki gyógyul benne, van, aki mérgelődik miatta, van, aki szolgál benne, van, aki méregeti, és van, aki csodát él át benne. Valójában milyen is az egyház?
Egy biztos, ha felelős szeretet van bennünk, akkor az egyház nem válhat vezetők játszóterévé, se játszószerévé semelyik szinten. Legyen az gyülekezeti, egyházmegyei, egyházkerületi vagy zsinati szint, mindenhol szükség van a teljes közösség komolyságára, felelősségtudatára, amit javarészt a küldetéstudat alapoz meg. Szükséges felismerni, hogy milyen látásmódot és cselekvést vár tőlünk Isten a közösség javát figyelembe véve. Az egyház nem válhat kizárólag földi fókuszúvá, mert küldetésének legjelentősebb vonatkozása az, hogy átsegít az örökkévalóságba. E kettő között, azaz evilági és túlvilági között maga az egyház a kapocs. Ez az, ami a láthatóban és a láthatatlanban is benne van.