Ez’ világ miolta,
fennáll ő mivolta,
sűrű változás!
Minden dolga ínség,
bánat, keserűség,
és áhítozás.
Nincsen benne állandóság,
minden hiábavalóság,
és áhítozás.
Ez világ miolta Halotti ének (Maróthi György feldolgozása, 1743)
A világ nem állandó. Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Zsidó lev. 13, 8
Szeretem az Egyházat, az egyházamat. Függetlenül attól, hogy mindig voltak benne olyanok, akik nem érdekmentesen, hibátlanul, sőt valakik egyenesen vétkesen voltak a tagjai. Az is előfordult, hogy olyan pozíciókban voltak benne emberek, amelyekhez földi halandó, egyszerű gyalog egyháztag, gyalogpap nem tudott, nem akart, vagy nem mert hozzáérni.
Volt egy világi választás, felbolydult a felszín. Egyszerre elkezdett felbolydulni az egyházi felszín is. Jogosan, vagy jogtalanul nem tudom. Az egyházban sérelmet elszenvedők, nem tudom jogosan, vagy jogtalanul, ha bennmaradtak, ha elmentek, ha kitagadták, ha maga határolta el magát, most úgy érzik itt az idő bolydulni. Egyházi és világi emberek is mérföldkőnek állítják a választásokat, hogy Jézus Krisztus földi egyháza lehetőséget kapott a megtisztulásra, megújulásra, szembenézésre.
Engem nem zavar a szembenézés, kifejezetten kívánom a bűnvallást, a hitvallást, önmagunk megalázását. De Isten előtt. Világi történészek, szociológusok, és mindenféle tudósok, gondolkodók, lehetnek nagyon is jó emberek, kívülről próbálják az egyházat a maguk módján, a külső világi értékek szerint olyan pályára vinni, amivel az egyház nem tud mit kezdeni. Sokszor ezt csinálják egyházi emberek is. Persze lehet, hogy a „Te házad iránti féltő szeretet” a motiváció. Soha nem történik semmi, ezért most a felbolydulásban bizonyosan történni fog valami. Ehhez a változás kellő aláfestő zenét ad.
Engem ebben csak az zavar, hogy az egyház az egyház, és nem a világi választásoktól lesz jobb vagy rosszabb. Mindig készen kell lennie az önreflexióra. Ez Isten parancsa. Aki nem teszi annak ez egyben az ítélete is. Szeretnénk kézbe venni a dolgokat, megértem. Jézus példázatában azt mondta, hogy a konkolyt nehéz úgy eltávolítani, hogy ne pusztuljon a búzanövény. Aratáskor meglesz az is. Viszont mindenki köteles a saját szeméből kiszedegetni a gerendát.
Van aktív prevenció, és providencia az egyházban. A kérdés, hogy kinek akarunk tetszeni? Kinek kell elszámolnunk? Kitől nem ment meg minket egyetlen politikus, gazdasági szakember, és a milliárdok sem?
És hát van egy sorsunk is. Ez a mi sorsunk. Ne tegyünk úgy, mintha nem lenne. Mintha nem mondta volna Jézus. Nem tudjuk elkerülni, szeretnénk, de nem tudjuk. Mi nagyon szeretnénk saját utakat keresni, de mindig csak egy út marad.
„A hamis hit mindig igyekszik biztosítani egy kiutat arra az esetre, ha netán Isten, cserbenhagyná. Az igazi hit csak egyetlen utat ismer, és örömmel hagyja magát megfosztani mindenféle másod-utaktól és szükségmegoldásoktól.” A. W. Tozer
Mindannyian, akik szeretnénk kezünkbe venni a dolgokat, és azok is, akik másképpen szeretnénk kezükbe venni a dolgok irányítást, mind tévedünk. Nem is fogunk megnyugodni egészen addig, míg Isten nem nyugtat meg. „Nyugtalan mindaddig a szívünk, míg meg nem nyugszik benned, Istenünk” Augusztinusz „Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek.” Jézus Máté ev. 6, 33
Szabad és kell megfogalmazni a lelkiismeretünket megkaparó kérdéseket. De csak akkor, ha készek vagyunk Isten elé állni, nem a világi értékek szerint, és készek vagyunk Istennek számot adni mindarról, amit bűnnek nevez a Szentírás.