A sokak által régóta ismert és kedvelt Uno kártyajátéknak van egy nagyon népszerű változata, mely No mercy azaz Nincs kegyelem névre hallgat. A gyerekek is nagyon szeretik, többször megesett, hogy egy-egy hittanórán játszottunk vele, miután elvégeztük a tanmenet szerinti dolgainkat. Ebben a játékváltozatban is az a cél, hogy minél előbb elfogyjanak a lapok a játékos kézből a megfelelő színek vagy számok lerakásával. A játék igazi csavarját azonban különleges lapok és az új szabályok bevezetése adja. Az még hagyján, hogy vannak olyan új lapok, melyek abban segítenek, hogy egy körben minél több lapot tudjunk lerakni, vagy – ahogy korábbi verzióban is – meg lehet fordítani a kört vagy el lehet érni, hogy valaki kimaradjon, de az igazán népszerűek az új, un. „szivatós” lapok. Amikor a +10-es, a +6-os vagy a +4-es lapok segítségével sok-sok kártyát lehet felhúzatni valakivel, és amennyiben az ilyen lapok a kör során összeadódnak, pillanat alatt ki lehet ejtetni valakit a játékból az új szabályok szerint. Ugyancsak fokozza a „szivatós” hangulatot, amikor valakinek egy letett kártya hatására színt kell mondani, majd addig húzni a pakliból, míg a remélt szín meg nem érkezik. Ha peches, könnyen elérheti a kezében lévőkkel a 25 lapot, mely a véget jelenti az illetőnek. A játék során hiába van már csak egy lapod, hiába hiszed, hogy mindjárt nyersz, nagyon könnyen fordulhat a kocka. Benne maradt a pakliban az un. cserélő lap is, amivel egy pillanat alatt a legrosszabb pozícióból a legjobba lehet előlépni, de történhet ez épp fordítva is, ha az marad a végére.
Elgondolkodtam azon, hogy miért is szeretik a gyerekek annyira ezt a játékot. Lehet sorolni, hogy azért, mert nagyon fordulatos és senki sem mehet biztosra az utolsó pillanatig. Lehet benne taktikázni, rugalmasságra nevel, hiszen pillanatok alatt új stratégiát kell felállítani. Állandóan változhatnak benne a szövetségek, hogy érdekek alapján kivel fogunk össze éppen valaki vagy valakik ellen. Lehet „legálisan gonoszkodni” is benne. A sok kegyetlenkedés hatására persze időnként jönnek a sértődések, az éppen „szívó ágon” lévők vagy a vesztesek számára már nem is tűnik olyan izgalmasnak, jónak a játék. Ilyenkor győzőm vigasztalni őket, hogy ez csak egy játék, és különben is a következő körben majd nekik is lehet szerencsésebb lapjárásuk.
Rá kellett jönnöm, hogy ez a játék azért talál be olyan sokaknál, mert kiválóan leképezi a mai világot. Azt, hogy mindenki (országok, pártok, csoportok, egyének stb.) nyerni szeretne, és amennyiben megfelelő eszköz kerül a kézbe, akkor többé nem vagyunk tekintettel senkire és semmire, kihasználjuk az összes adódó lehetőséget, mert le akarjuk aratni a babérokat. Az érdekek mentén szerveződő alkalmi szövetségek korát éljük, melyek azon nyomban felrúgásra kerülnek, ha valaki egy jobb ajánlattal áll elő irányunkba. Ebben a harcban – akárcsak a fegyverekkel vívott szomszédunkban is dúló háborúban – nincs kegyelem sem barátnak, sem testvérnek, de még a korábbi szövetséges számára sem, ha az önös érdek úgy kívánja. Az élet nagy játékban a többségnek az a magától értetődő, hogy csak úgy lehetnek győztesek, hogy közben vannak vesztesek is. A győztesek persze jól érzik magukat, és nem igazán törődnek a vesztesekkel. Meg is indokolják, hogy nem kár értük, ők lúzerek és „vesszen a férgese”. Csakhogy a játék azt is mutatja, hogy milyen könnyen fordulhat a lapjárás. Nem bizakodhat el senki, mert nem tudhatjuk, hogy a következő körben mi magunk milyen lapot húzunk, és azt sem, hogy milyen lap jut a másiknak. Az élet lapjainak nagy paklija nem a mi kezünkben van, hanem az Istennél. Övé a keverés joga is.
Isten értékrendje pedig egészen más, mint a miénk. A no mercy, a nincs kegyelem világában való otthonos mozgás helyett a mercy, azaz kegyelem világába hív bennünket. Itt is lehet nyerni, csak nem a megszokott győztes-vesztes felosztásban. Sőt még csak nem is csupán az un. win-win helyzetekben, amikor olyan egyeségek születnek, ami kölcsönösen előnyös minden félnek. Az egyik hittanórán bevillant, hogy mégsem feleslegesen játszottunk, mert talán nemcsak a rossz minta tanulható meg az előbb említett kártyajátékból. Hiszen a kártya különleges lapjait véve illusztrációként, közelebb hozhatom mind a gyerek, mind a játékos kedvű felnőtt számára is, hogy működik Isten kegyelme abban a világban is, ahol még a kártya szerint sincs kegyelem.
Képzeld csak el, hogy mit éreznél, amikor egy kiesés előtti, reménytelen állapotban, 24 lappal a kezedben (25 lapnál automatikusan eljön a vég), valaki melletted, akinek a kezében ott van többek között 3 db +10-es lap is, mégsem ezeket, hanem egy kimaradsz lapot vagy egy körfordítót tenne le, hogy egy kicsit levegőhöz juthass. Ugye már ez is milyen jól esne, hiszen aki időt nyer, az életet nyer a mondás szerint is. Így megadatna számodra a partiban maradás, a túlélés halvány esélye. Micsoda megkönnyebbülés lenne már ez is. De az Úr ennél tovább ment, azt láthatjuk, hogy a mellettünk lévő Jézus („veletek vagyok minden napon a világ végezetéig”), akinél ott van az összes pluszos lap (hiszen „neki adatott minden hatalom mennyen és földön”) nem a véget jelentő ítéletes lapot rakja le, hanem egy cserélőt. Körülnéz, hogy kinél mi van a kezében, és minket választ. Helyettünk vállalja fel a menthetetlen helyzetet, ami a rossz taktika, a rossz döntések és a rossz húzások következménye. Felvállalja a kiesést, a büntetést, a halált a kereszten, miközben kezünkbe adja kegyelméből az ő legjobb lapjait, egy győztes élet lehetőségét.
Ebben a kegyetlen világban Jézus ma is hajlandó odaadni kegyeleme győzelemet ígérő lapjait. Rajtunk áll, hogy a kapott nyerő lapokkal a kezünkben a „No mercy” világ kegyetlen szabályai szerint játszunk-e tovább vagy a jézusi kegyelem szeretetszabály válik-e számunkra is irányadóvá az életünkben. Mindegyikünk nyerni szeretne, ugyanakkor nem mindegy, hogy milyen áron és hogyan.
