A jeles napon, azaz minden év március 8-án megünnepeljük a hölgyeket. Mi férfiak általában minden ünnepet el szoktunk felejteni, legyen ez egy születésnap vagy névnap, a házassági évfordulókról már nem is beszélve. Tehát szinte kapóra jön, hogy a híradásokból, mint minden évben, „újszerűen” megtudjuk, hogy nyakunkon van a nőnap. Ekkor megindul a kapkodás, hogy mit is vegyünk, mert nincs képünk (ismét) lebőgni, és bemondani vagy hazudni, hogy tudtuk ám, de a sok ez meg az miatt kiment a fejünkből. A világért sem mondanánk ki őszintén, hogy elfelejtettük, mert ennek megvallása minimum 4 réteg bőr elhamvadását jelenti a képünkről.
Az „igazán kreatív” sortársaimmal együtt – a teljes megszégyenülést elkerülve – inkább gyorsan felkeressük a legközelebbi virágüzletet. Természetesen ilyenkor sorbanállás van, hiszen a nőnap a virágboltoknak szezont jelent. A vásárlás során, mint annyiszor, igyekeztem megfigyelni, hogy miket is választanak az emberek. Valaki a trendit keresi, mert ő nagyon haladó akar lenni. Van olyan is, aki az ár alapján dönt, nem akar túl csórónak látszani, mert szerinte ez a lényeg. Mások szimplán le akarják tudni a dolgot, és megelégszenek a „köll kóla” stílussal. Lehet számításból is vinni a virágot, de lehet úgy is gondolkodni – Puskás után szabadon (Ő mondta: „Kis pénz, kis foci.”) -, hogy kis bűn, kis csokor virág. És azt se felejtsük el, hogy a cserepes virág 8 napon túl gyógyuló sérülést okozhat, és egész évben felhasználható a vétségeket halmozó férfiember megregulázására.
Ha virágot választunk ajándéknak, vagy bármi mást, tulajdonképpen nagyon keveset adunk, mert csupán egy tárggyal lepjük meg szeretteinket. Természetesen a virág jelenthet szeretet, köszönetet, akár bocsánatkérést is. Sőt haladóan úgy is fogalmazhatunk, hogy ez már 4D, mert jobb esetben illata is van a megvásárolt bukétának. De akkor is hiányzik valami. Hiába a csokorba szedett bizonyíték, hogy nem felejtettük el a nőnapot. Végül is mi az, ami nincs meg az ajándékunkban? Nincs benne az, amit egész évben bele kellene tenni egy bármilyen szeretetkapcsolatba, és nem csak kampányszerűen.
Időt szánni arra, hogy megfogjuk a hölgyeink kezét, és megköszönjük mindazt a sok jót, amit kapunk tőlük a hétköznapok során. Belegondoltunk-e abba, hogy milyen lenne anyaszentegyházunk, milyen lenne a gyülekezetünk az asszonyok és lányok odaadó szolgálata nélkül. Lehet, hogy nincsenek ott az első vonalban a püspökök vagy az esperesek sorában, de közülük egy sem tudna létezni egy gondoskodó, imádkozó édesanya, egy elkötelezett feleség vagy éppen lányai nélkül. Minden sikeres férfi mögött egy sziklaszilárd hátteret és az otthon melegét biztosító, szerető nő van.
Ne feledkezzünk el róluk! És ne csak most, hanem folyamatosan éreztessük, tudassuk velük, hogy nélkülük semmire se mennénk.
Ezúton is szeretném férfitársaim nevében kifejezni köszönetemet feléjük, és minden kedves hölgy olvasóra Isten gazdag áldást kérni.
