Hogy jön egy balhés tenisztornához Jézus? Hja kérem, manapság Őt már bárkinek bármihez „meg lehet idézni”, fel lehet használni, hogy mikor kinek a pártján van vagy lenne – Őt, Akit pedig egyedül, Szentlelke munkája által, a Szentírásból lehet(ne) megismerni.
A mostanában zajló Novak Dzsokovics (merthogy így ejtik a nevét, nem gy-vel vagy pláne nem dj-vel, szerb betűim meg nincsenek) ausztráliai botránya kapcsán a teniszező édesapja bírta nagy vehemenciával Krisztushoz, pontosabban az Ő szenvedéseihez és keresztre ítéléséhez hasonlítani szegény fia hányattatásait.
Van itt amúgy három tény:
1. A négy legrangosabb teniszverseny, a Grand Slam tornák egyike (a Roland Garros, Wimbledon és US Open mellett) az Australian Open. Szóval teniszben a világ egyik csúcsa, teteje (és egyébként nagyon-nagyon messze van Szerbiától)! Aki itt győz, vagy akár csak játszik, annak része elismertség, dicsőség és pénz. Sok pénz. A szerb teniszcsillag pedig már nagyon sokszor játszott és nyert itt.
2. Ausztrália egy autonóm állam, egy földrésznyi ország, ahol a covid megjelenése óta kirívóan drákói szigorral járnak el a hatóságok, nemcsak a beutazási engedélyekkel kapcsolatban, de saját polgáraikkal szemben is. Minden kihágást szigorúan büntetnek, az oltatlanok gyakorlatilag karanténban élnek. Ezt az egyébként oltásellenes sportoló bőven tudhatta. Bármit is ígértek neki.
3. Dzsokovics világelső teniszező, zseniális játékos, talán most a legjobb – de közismerten arrogáns természetű. Népszerűsége ezért nem egyöntetű, de sportolóként szakmailag tagadhatatlanul elismerendő. Életét a sport tölti ki, és meg is keresi vele a maga száz milliós gázsiját. Szóval rengeteget beletesz, de nem is minimálbéren tengődik – finoman szólva.
S most nem engedik játszani, még az országba belépni sem! Vagy mégis. Aztán mégsem. Aztán mégis. De lehet, hogy most mégsem. De még az is lehet, hogy mégis. Kicsit követhetetlen, de a végén majd csak kiderül. Az egész helyzet összetettségéről és a valódi felelősségről nagyon jó cikket írt Topor Csaba a Mandiner Sporton, én most ebbe nem mennék jobban bele.
Az oltás-kérdésbe sem szeretnék most belemenni, erről már írtam. Viszont ha már Dzsokovics-apu behozta a képbe Krisztust, lenne néhány észrevételem – mint teológusnak.
1. Jézus is állt a „világ tetején”, a megkísértés történetében (Mt 4) olvashatjuk, hogy a sátán felviszi Őt egy igen magas hegyre, megmutatja és neki ígéri a világ minden dicsőségét, de Jézus nem kér belőle. Ő az Atyaistentől kapott méltóságot választja. És aztán amúgy meg – néhány határszéli esetet kivéve – ki sem teszi a lábát Izrael területéről.
2. Ugyanebben a történetben a sátán a templom legtetejének párkányára állítja Őt, és biztatja, hogy dobja le magát: Vesd le magad, cselekedhetsz bárhogy, úgyis megúszod, te mások felett állsz, különleges bánásmódot érdemelsz! De Jézus nem kísérti Istent a viselkedésével soha. Sőt, polgári engedetlenségre sem vetemedik, még az adót is megfizeti, és legfeljebb szombatnapi gyógyításaival gyalogol bele a farizeusi törvényértelmezésbe.
3. És amikor ebben a történetben a böjtölő és éhes Jézust a sátán a kövek kenyérré változtatására, vagyis emberfeletti képessége által a saját igényeinek a kielégítésére biztatja, Jézus az anyagiakon túl a lelki értékekre mutat, amiket nem mi nyerünk meg, vagy melózunk ki magunknak, hanem Istentől kapjuk ajándékba.
Sajnálom Novakot, ezt a fiatalembert, aki részben saját hibájából, részben önhibáján kívül keveredett nehézségekbe. Semmiképp nem az én dolgom ítéletet mondani felette. És sajnálom mindannyiunkat, akik nap mint nap nehézségekkel küzdünk, az élet támadásainak kitéve. De az ilyen szenvedések nem hasonlíthatóak Krisztus szenvedéséhez.
Ő nem önmagáért küzdött és halt meg, hanem értünk, teljesen ártatlanul. Választhatott volna mást, világ tetejét, a földi lét minden gazdagságát, az élet gondtalan megúszását. De engedelmességet és minket választott. Ha ezen a világon bárkinek is mersze lehet az Ő szenvedéseiben osztozónak tekinteni magát, akkor azok a Krisztus Jézusba vetett hitükért most is üldözött, kínokat és halált elszenvedett keresztények! És nem egy százmilliókat kereső teniszcsillag…
Amúgy meg egyébként senki.
