Site icon Meg van írva

Okosba

Nemrég egy hölgy azt mondta, amikor a munkáját jellemezte, hogy ő azért felel, hogy a pályázatok „kreatívan legyenek lefolytatva”. Hogy mindenkinek jó legyen – tette hozzá. Mutyi! – gondoltam magamban. Isten mentsen meg azoktól az adminisztrációs feladatoktól és könyvelésektől, ahol kreatívnak kell lenni. Ugyanebben a közösségben rákérdeztem, hogy egy illető mivel foglalkozik. – Semmivel! – hangzott a válasz a munkatársától – Nem tudjuk kinek a kije, de valamiért itt kell tartani… 

Olyannyira megszokott dolgok ezek, hogy el is hitetjük magunkkal, hogy az élet velejárói. Hogy ezek nélkül nem él meg cég, így működik a világ és kész.

Hallgatom az igeidőkben Hajdú Szabolcs Koppány szavait, aki arról beszél, hogy nem lehet egy egész életet megoldani okosba. Eszembe jut a rafkós szerelő, aki kihozza kevesebből, majd rávarrja a drágább megoldást a kuncsaft számlájára, vagy az ügyvéd, akinek a névjegyét azért adják-veszik, mert megtalálja a jogi kiskaput a teljes erkölcsi nonszenszre is. Szinte népmesei archetípusként él a tudatunkban a magyar nép „talpraesettsége”, ami néha bizony elvtelen ügyeskedés. De milyen jó sztorikat lehet róla mondani egy sör mellett a haverokkal… Romantikát gyártunk a tragédiából.

Egyik este valami nézeteltérésem volt a fiammal, aki fáradt, nyúzott és hisztis volt már. Elkezdett rugdosni miközben öltöztettem volna. Megálltunk, megbeszéltük, hogy akármilyen fáradtak is vagyunk, nem bántjuk a másikat. Bocsánatot kért. Ment tovább az esti szertartás, gyerekbiblia, majd mese, ölelés… Majd összebújva azt kérte: anya imádkozzunk, hogy Isten se legyen mérges rám, amiért bántottalak. A négyéves ráérzett arra, hogy az, amikor engem bánt, az akkor nem csak kettőnkre tartozó dolog, de van fölfelé vezető dimenziója is. Meglepett ezzel alaposan.

Mielőtt büszkén keresnénk a kiskapukat, mielőtt romantikát gyártanánk az okosba’ megoldásokról, olyan jó lenne, ha megszívlelnénk azt, hogy ennek az egésznek nem csak földi síkja és kárvallottjai vannak. Persze, sérül benne a másik ember. Az, aki a maga pályázatában nem kreatívkodott, az a munkavállaló, aki bár példásan csinálná a feladatot, de ez a szájtáti elvette előle a munkahelyet, az, akinek az autójában előbb hibásodik meg az olcsó alkatrész, és az, aki a per rosszabbik oldalán áll olcsóbb ügyvéddel. De ha épp nem is áll a másik oldalon senki, mielőtt megveregetnénk a vállunkat, hogy csak papírjogszabályok, rossz rendszerek ellenében voltunk okosak, sérül benne az ember maga. A saját lelki iránytűje, hitele, személyisége. És kiváltképp sérül benne a kapcsolat Istennel, mert közénk halmozzuk a kiskapukat, az ügyeskedést, a „majd én jobban tudom” logikáját.

Visszahangzik bennem az evangéliumból Jézus szava: Közöttetek ne így legyen!
Arra kér, úgy éljünk, hogy tudjuk, minden csetlésünk-botlásunk e világban nem csak horizontális síkon él, de felfelé is. Isten és közöttem ott tornyosulnak. Jézus pedig azért jött, hogy semmi se legyen Isten és köztem. 

Exit mobile version