Site icon Meg van írva

Összetört darabjaimat te rendezd mozaikká… (Ötvenegyedik zsoltár parafrázis)

Könyörülj rajtam! Nézz rám Istenem, de ne engem láss! Képmásod fényét ne tudja takarni tohonya háj, szemölcs, ránc, zsibbadt belső. Hanem Krisztust lásd, aki megtestesítette és megvalósította kegyelmed és irgalmad.

Töröld el bűneimet, mind a szerzett, kapott, vagy bennem élő nyomorúságokat. Nem tudom őket letagadni, elleplezni, mert még én – aki a legkevésbé akarok velük szembesülni – is folyton orra esem bennük, beléjük botlok. Szabadíts meg mégis a bűneimtől, még azoktól is, amikről nem is tudok. Ha Te akarod, tiszta leszek és újra ártatlan. Nem csak törvényi kegyelmet kapok, de visszacsinálod minden bűnöm. Egészen, maradéktalanul elveszed azokat, hisz Fiad megváltott belőlük.

Mint elszabadult hajóágyú, mindenkit bántok, ártalmas vagyok, különösen azokra, akiket szeretek, és minden romboláson keresztül pedig végülis Téged szomorítalak el. Ezért megállja a helyét, igaz minden vád ellenem, vagy amikor láttatod távolságom Tőled: és jogos lenne elveszejtő ítéleted ellenem. Összetört cserépdarabjaimat, életem sittjét Te rendezd mégis művészi mozaikká, kezed nyomát hordozó értelmes képpé, jelentőséget és szépséget hordozóvá. Hallass velem ünnepet, jó hírekre vágyik a szívem! Naiv, fonák- és kisbetű nélküli, boldogság-termő örömre.

Aki a semmiből is tudtál teremteni, teremts belém tiszta szívet és erős lelket Uram! Szentlelked tegyen elég engedelmessé ahhoz, hogy használni tudj missziódban, országod és dicsőséged épülését szolgálhassam!

A rosszat győzd le jóval bennem, a rosszat győzd meg jóval bennem, s rossz magamat szeresd jóvá magadnak!

Exit mobile version