Megértettük

Őszi nagytakarítás

A „tavaszi nagytakarítás” fogalom. Akkor is, ha ahány ember, annyiféle tartalma, megvalósítása lehet. Van, aki kicsit rendet rak, kiporszívózza a lakást, lemossa az ablakokat és ennyi. Van, aki leszed minden függönyt, átöblít minden textíliát is, kihordja a fűre a lemosható bútordarabokat, kiteszi a napra az ágyneműt, kimeszeli a konyhát…
De a közös mindegyikben az éledő természet energiáival átitatott megújulásban való valamiféle részvétel, az új kezdethez való bemosakodás, megtisztulás. Az ünnepre készülés – az élet ünneplésére. Keresztényeknél ez jellemzően a húsvétot megelőző időszakban zajlik, nem véletlenül.
A bezártságba kényszerítő téli hideg elmúltával kinyílnak az ablakok, az ajtók, beletágul az élet tere a kertbe, a szabadba, a terekre, az erdőkbe. Kinyílás és kezdődés.
De van mindennek egy őszi párja, megfelelője is, az „őszi nagytakarítás”. Ami pedig bezárulás, becsukódás, eltakarítás, befejezés. Ott van ennek a hangulata már az októberi szüretekben, dióverésekben, de valamiképpen ez itatja át a halottaknapi, mindszenteki egyetemes búcsúzást az élettől már elbúcsúzottaktól.
Elkezdenek lassan lehullani a falevelek, és aztán az első fagyos éjszakán a diófák is hirtelen ledobják a lombjukat. Megkopaszodik a természet, aludni tér, a kerttulajdonosok pedig bősz gereblyézésbe és söprögetésbe fognak. (Avart már nem égetünk, de a zöldhulladékot zsákokba gyűjtjük és elszállíttatjuk.) Be kell menteni az érkező hideg elől muskátlit, leandert, érzékeny cserepeseket.
Bent is zajlik a takarítás, tisztába kell tenni az otthont, ahová most visszahúzódik az élet. Átnézetni, letakarítani a kazánokat, beindítani a fűtést, elővenni és átszellőztetni a télikabátokat, meleg ruhákat, letisztogatni a bélelt cipőket. Befelé fordul a tekintet. Ez már az advent előtti rendrakás ideje – kívül és belül. Voltaképp hát ünnepre készülés ez is.
A tavasz a hangosodás, az ősz a csendesedés ideje. És annak, aki tudja, hogy mindennek rendelt ideje van, semmivel nem szomorúbb ez utóbbi az elsőnél. Főleg, ha felismerjük, hogy mire adatott.
Be lehet „kamrázni a gyümölcsöket”, számba venni az elmúlt időszak minden ajándékát. Összegereblyézni és eltakarítani mindazt, ami lehullott, elengedni mindazt, aminek vége – és bementeni, megőrizni mindazt, amit megtartani és vigyázni szeretnénk. Rendet rakni belül és helyet csinálni legbelül azoknak, akikkel együtt van otthonunk, akikkel közelebb húzódunk. Csendesedni és meghallani halkabb hangokat. Fentről is.

A szerző

Írások

Református lelkipásztor, teológus. Lelkigondozó. Lelkészfeleség. Édesanya. Alföldi lány voltam, akit Isten kunsági szelei átfújtak a Dunán, és végül itt lettem azzá, aki vagyok. Először a somogyi vizek és erdők mentén, most pedig már régóta a Balaton partján. Szisztematikus gondolkodás, pontos fogalmak, de empátia és költészet egyformán fontosak nekem. Talán segítenek meglátni, igazán látni és láttatni...