Vége van az idei REND-nek. Hosszú idő után mindhárom napon ott tudtam lenni, ráadásul családosan, már gyerekünkkel együtt. Szükség van leülepedésre, kiértékelésre is, de ez nem tántorít el attól, hogy pár dolgot gyorsan megírjak.
1. Egy hatalmas nagy családi találkozó
Azt szokták mondani a REND-del kapcsolatban, hogy nekünk, kisebbségben élő gyülekezetek tagjainak sokat jelent az, hogy ennyien vagyunk együtt. Én is írtam erről. De tényleg így van!1.
Vannak még reformátusok rajtunk kívül is, persze tudjuk, igen, de túl kevésszer tapasztaljuk meg. Ma valaki úgy fogalmazta meg, hogy olyan volt a REND, mint egy nagy családi találkozó. Ahol félszavakból is értjük egymást.
2. Meglepő eszközei vannak Istennek
Több istentisztelet, áhítat volt a RENDen, ahol értelem szerint az ige volt a középpontban. Ide azért is ül be az ember, hogy Isten üzenetét keresse. Viszont Isten meg tud lepni és ott is üzen, ahol nem feltétlenül ezt várná az ember. Egy író, egy zenész, egy színész szájából hangzik el valami, amiről tudod, ott és akkor, abban a beszélgetésben, abban a templomban most eszköz volt.
Meglepő helyekről érkeztek nekem személyesen is megerősítések. Más is mondta: „Verseket mentem hallgatni, de több volt ott az irodalomnál.”
3. A zene hatalma
Úgy alakult, hogy ezen a REND-en közönségként főleg zenei programokon tudtam jelen lenni az istentiszteleteken kívül. De újra átéltem, milyen hatalmas, minden sejtet és érzést átmozgató ereje van a jól használt zenének.
Csak egy példát a sok közül: Mésa. Egy énekesnő és egy zongorista jazz-be öltöztet dicséreteket. De nem csak bátorsággal és tehetségükből fakadó szabadsággal, hanem alázattal. És a jól ismert ének az új ruhában meglepetést ad, mintha először hallanád.
De tényleg nem akarok kiemelni semmit. Valakinek egy hegedűkoncert adott sokat, valakinek a népzene szívvel jövő átadása, van, akit a fúvósok erősítettek meg. És a kórusokról nem is beszéltünk!
Nem véletlenül adta a zenélés ajándékát az Isten.
4. Beszélgetni jó
Kerekasztal, ahol az életről beszélget püspök és zenész, színész és főgondnok. Egy színpadon egy lelkész beszélget szabadult szenvedélybetegekkel. Ugyanezen a színpadon a Dunántúli Református Lelkigondozói Szolgálat munkatársai hívják fel a maroknyi hallgatóságot a színpadra, körülülni az asztalt és kerülünk egymáshoz közel.
Aztán vannak a hömpölygő tömegben való találkozások, vagy amikor összefutsz valakivel a Kálvin Kiadó standjánál, vagy kürtőskalácsra várva és elkezdtek beszélgetni. Vagy ismeretlen apukatárs mellé ülsz le a gyerekprogram szélén. Vagy egy koncerten ülsz le valaki mellé és kiderül, van, ami összeköt, azon túl is, hogy református. Mennyi értelmes és értékes beszélgetésre van lehetőség…
Jó tudni, hogy sokezer eszköze volt a Szentléleknek a megerősítésre.
5. Kikapcsolódás = Bekapcsolódás
A RENDnek feladata, hogy kikapcsolódni is lehessen. Nem szégyen az, nem baj, töltődni is kell, megengedni, hogy csak legyünk egy programon, hallgatni azt, akire kíváncsiak vagyunk.
Az ilyen egyházi programok újratanítják, hogy lehet jól is kikapcsolódni. És hogy ez a kikapcsolódás egyben bekapcsolódás valami nagyobb dologba. Egy valódi közösségbe, ahol Istent ünnepeljük. Nem csak a szolgálatot kell elfogadnunk, nem csak a munkát, de azt is, ha Isten megállít és megajándékoz egy félórával, órával.
Jó volt ott lenni a 2024-es RENDen. Tényleg.
