Tudom, huszonnegyedike is advent még, este fordul át karácsonyba, de annak a napnak már más a ritmusa. Igazából ma, huszonharmadikán hagyjuk abba az adventi utunkat.
Mindig jót tesz a visszanézés, az értékelés. Másfelől az utolsó órák is adhatnak életformáló gondolatokat. Tényleg ne lépjünk el a Szentlélekkel való párbeszéd mellől túl korán.
Öt lehetőséget adok most én, amit a lelki utaddal kapcsolatban megtehetsz. De jó lehet az is, ha te másik ötöt mellé tudsz tenni. Nem baj, a lényeg, hogy vegyük észre, hogy a hajrá, a célegyenes is az út része, hát még akkor, amikor maga az út is a következő állomásért van, mint ahogy advent a karácsonyért, pontosabban az adventi lelki készülődés a karácsonyi találkozásért Istennel.
Mi történt a gyülekezetedben?
Talán furcsa, hogy ez az első. Spirituális életünk tekintetében leginkább egyéni élményeinkre koncentrálunk. Lehet, felállítottunk advent elején egy saját tervet, valamilyen elváráscsomagot magunk felé. Megterveztük egyéni csendességeinket – amiket vagy sikerült tartani, vagy nem.
De én kezdésnek mégsem ezt hoznám. Nézd végig – akár naptárod segítségével vagy mobiltelefonod fényképeit végigpörgetve, hogy milyen közös lehetőségeid voltak együtt a testvérekkel. Istentiszteletek és áhítatok. Gyertyagyújtás a főtéren és ajándékcsomagolás. Templomi fadíszítés és játszóház. Imakör és beteglátogatás. Csak néhány példa arra, mennyi találkozási felületet kaptunk arra, hogy együtt nézzünk Istenre. Hol tudtál a leginkább megnyílni? Tudtál-e együtt imádkozni valakivel? Kinek segítettél és ki segített rajtad? Kivel tudtál együtt nevetni? Vigasztaltál-e valakit? Melyik istentisztelet érintett meg a legjobban és melyikkel vitatkoztál magadban? Voltak-e fontos találkozások? Kinek ismerted meg új oldalát?
Ha már végigpörgeted az eseményeket, akár imádkozhatsz is: megköszönheted mindezt, Isten elé viheted a többieket vagy közbenjárhatsz a gyülekezetedért.
Hol vetted észre Istent?
Arra is szánhatsz egy kis időt, hogy próbálod megtalálni Istent a mögötted lévő négy hétben.
Miben mutatta meg magát a leginkább, hol tapasztaltad meg legvalóságosabban a jelenlétét? Mi volt a legkülönösebb élményed vele kapcsolatban? Mi az, ami még nem világos, hogy tőle való, de sejtésed azért van? Milyen volt az imaéleted, milyen gyümölcsei lettek az imádságaidnak? Más életében vagy a közösségeidben hol láttad leginkább a cselekvő Istent?
Amit találsz, le is írhatod, kezdj el egy lelki naplót vagy jegyezd fel egy jegyzetfüzetbe. Jó ezekre később visszatekinteni!
Milyen igék szólaltak meg?
Akár kapcsolódhat is az előző ponthoz, hogy kigyűjtöd magadnak a bibliai szakaszokat, történeteket vagy igeverseket, amik az adventi időben megszólítottak, amiken keresztül a Szentlélek ébresztgetett, gyógyított vagy tanított.
Most mit mondanak, újraolvasva őket? Miben erősödsz meg általuk? Milyen tettekre indítanak? Melyik adja a legnagyobb örömöt vagy békességet? Melyik rázott meg a legjobban?
Ha akarod, kiírhatod az igéket lapokra és végiggondolhatod azt is, hogy kinek szólhatnának még körülötted, majd odaadhatod ezeknek az embereknek.
Meglepetések és ami úgy alakult, ahogy gondoltuk…
Érdemes azon is elgondolkozni, hogy mi volt, ami a leginkább meglepett az Istennel való kapcsolatodban. Hol csodálkoztál rá leginkább magadra, mi volt, amiben másképp reagáltál Isten megszólítására vagy cselekvésére, mint előzetesen gondoltad volna? Isten milyen meglepetést okozott?
Ugyanígy arra is jó ránézni, hogy mi volt a kegyességedben leginkább olyan, mint amit terveztél, vártál, amit megszoktál. Lehet, hogy egész éves gyakorlat lehetne belőle? Lehet, hogy nem véletlen, hogy ez működik?
Mit viszel Jézus elé karácsonykor?
Még egy pont, már teljesen az ünnep felé fordulva: mit viszel oda Jézushoz? A napkeleti bölcsek mellé lépve láthatatlanul, mi az, amivel őt tudod magasztalni? Mi az, amit amúgy is ővele együtt értél el, ami Istent dicséri benned és rajtad keresztül? Milyen gyümölcsöket tudsz leszedni? Ne eredményt vagy igazolást keress, hanem csak nézz magadra, magadba, abba, aki Jézus mellett lettél.
Még van néhány óránk. Sok a tennivaló, de érdemes időt szakítani az imádságra, a Szentháromsággal közös elcsendesedésre itt a végén. Ne szalasszuk el az utolsó lépések lehetőségeit.