Ezt mondja az Úr, megváltótok, Izráel Szentje: A ti érdeketekben küldök Babilonba, letöröm az összes zárat, a káldeusok pedig jajveszékelnek. Én, az Úr vagyok a ti szentetek, Izráel teremtője, a ti királyotok. Ezt mondja az Úr, aki utat készített a tengeren, ösvényt a hatalmas vízen át, aki hagyta, hogy kivonuljanak a harci kocsik és lovak, a hadsereg és a harcosok, és most ott feküsznek, nem kelnek föl többé, elaludtak, elhamvadtak, mint a mécses: Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múlton tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni – talán nem tudjátok? Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok. /Ézsaiás próféta könyve 43,14-19/
Letöröm az összes zárat… az Úr, aki utat készített a tengeren…aki hagyta, hogy kivonuljanak a harci kocsik és lovasok, és most ott fekszenek, elhamvadtak mint a mécses.
Ézsaiás könyvének ez a rövid kis jelenése emlékeztetés az egyiptomi fogságból való szabadulásra. A nép közös élménye: egy horgony, ami ott tartja a hajót ahol lennie kell. Emlékeztet arra, mi a cél, honnan indultunk, mibe gyökerezik a hitünk.
Milyen jó nosztalgiázni az Istennel járásunk, vagy a rátaláslásunk, igei megéléseink fénykorára. Amikor nem csak betanult felelet, hanem őszinte hitvallás volt a szánkon, hogy Isten az Úr, mert úgy fésült időt teret, akár lehetetlennek tűnő körülményeket is, hogy az számunkra Isten bizonyítékká, jellé, csodává és a szánkon hitvallássá váljon. De jó is volt, amikor megszólított. De jó is volt, amikor megsemmisülésemben felsegített. De jó is volt, amikor megélhettem, hogy emel engem akkor is mikor magam már a mélybe süllyednék.
A hitünk múltbanézés. Akkor is, amikor ősi szövegek eredeti szándékát, korát tanulmányozzuk, hogy közelebb jussunk a Szentíráshoz, és akkor is, amikor az Istennel közös történetünk állomásait vesszük számba. Ez az identitásunk kihagyhatatlan része. Jó kapaszkodni ezekbe az élményekbe akkor, amikor kevesebb a megérintettségünk, hiszen a kereszténység, a Krisztus követés nem egy élmény vagy érzelem alapú vallás. Amikor bal lábbal kelünk fel, vagy amikor kevésbé tudunk ezért rajongani, akkor is igaz a szövetség, az Ó és az Új egyaránt. Amikor kevésbé tudok azonosulni a templom padban az épp szószékről hangzókkal, akkor sem vagyok kevésbé gyarló és megváltott. Amikor nem érzem erejét az imádságomnak, akkor is kitartok, mert tudom, hogy mindegy, hogy én emberileg arról mit gondolok, pont azért vagyok párbeszédben, mert Isten felől más a dolgok olvasata. Épp azért vagyok párbeszédben, hogy legyen miben egymásra hangolódnunk.
Szóval jól jönnek az apostolok, hitvalló őseink, a reformátorok és mindenki, aki előttem forgatta a Szentírást, vagy ült a templom padban. Minden elmúlt évtized hozzátett az igemagyarázatokhoz, lelki írásokhoz, megszülettek benne azok, akiknek hála élek és hitre jutottam.
Ám fordulat következik az Ézsaiási szakaszban: Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múlton tűnődjetek, mert újat cselekszem!
Úgy tűnik, amennyit segít, amilyen megtartó ereje van a múltunknak a hitünkben, annyira útban is tud lenni akkor, amikor Isten arra a rugalmasságra hív, hogy kövessük le az ő aktuális tervét. Nem kell messze mennem ahhoz, hogy soroljam a példákat, hányakat tart vissza valami furcsa nosztalgia attól, hogy megéljék a mát, vagy éppen megkeressék az új feladataikat a közösségben. Jézus nem csak papi, de prófétai tisztségre is elhívott bennünket, ami nem mást jelent, mint hogy a jelenben is próbáljuk őt hívni, akaratát tudakolni és nyitottak vagyunk arra, amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg nem sejtett. Sokat megtudhatunk Istenről a Bibliát olvasva. Sokat megtudunk már a vele való életünkben, hittanokon, konfirmációban, mások hite által épülve. De (!) ebben az életben nem lehet teljes a mi Istenképünk. Készen állunk-e meglepetésekre? Készen állunk-e arra, hogy akit mi sokszor olyan lezártnak, késznek, tudottnak veszünk, esetleg váratlant, olyat tesz, amire nem gondoltunk volna? Mert az ígéretünk még csodásabb dolgokról szól, amit eddig megélhettél Istennel kapcsolatban. Pedig az is elég volt, hogy elköteleződj iránta és például ma itt járj ezen a honlapon és kitartva a háromezredik karakteren túl is olvass Ézsaiás igéjéről. Képzeld, hogy még mi mindent végezhet el benned, általad és a nagyvilágban Isten hatalma, ha mindaz, amit eddig megéltél, csak morzsa a teljességhez képest!
Jó a befőtt és a konzerv a téli időben, de amikor érik a friss idénygyümölcs, bolondság a konzerven élni. Jó a régi randik emlékén évődni a házastársammal, de mit sem ér, ha most éhezik a kapcsolat. Jó a múltunk rengeteg élménye, de amikor friss kalandokra is hív Isten, akkor kár azt múltba révedve kihagyni. Nyitott-e a jövőd Istenre?
