Nyáron Veszprémben volt a REND. A gyermekistentiszteleten egy általam különösen is kedvelt történet elevenedett meg. Egy csónak hánykolódott a vízen, süvített a szél, a hullámok egyre magasabbra csaptak, a tanítványok pedig egyre jobban megijedtek.
„Jaj! Jaj! Mester! Segíts! Elveszünk!” – kiáltották.
És akkor Jézus a tomboló viharhoz szólt: „Hallgass el! Némulj meg!”
A történetet ezúttal nem csak hallgattuk. A gyerekek belebújhattak a süvítő szél hangjába, a tanítványok kétségbeesett kiáltásaiba, aztán egyszer csak ott volt közöttünk Jézus határozott, mégis nyugodt hangja. Mintha néhány percre valóban ott lettünk volna abban a csónakban.
Aztán elindult egy palackposta is. Persze nem a vízen. A gyerekek egy irattartóba tették bele a saját üzeneteiket, kéréseiket, imáikat. Olyan dolgokat írtak le, amelyek nekik fontosak. Amitől félnek, akire gondolnak vagy amiben reménykednek. Amit nehéz lett volna hangosan kimondani annyi ismeretlen gyerek és felnőtt között.
Elővettem most ezeket a papírokat. Arra gondoltam, amikor olvastam a cetliket, hogy éppen ez a palackposta hordoz most számunkra egy nagyon fontos üzenet. Mostanában, az egyházi választások idején körülöttünk is viharosabbnak tűnhet a szél. Néha tajtékosabbak a hullámok, hangosabbak a kiáltások, és könnyű elveszíteni szem elől azt, ami igazán fontos.
Ilyenkor érdemes egy kicsit közelebb hajolni ezekhez a gyermeki mondatokhoz. Jézus figyelmezteti is felnőtt, a világot olyan magabiztosan uraló tanítványait: „Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában.”
Végtelenül egyszerűek és rövidek ezek az imakérések, mégis nagyon mélyre érnek. Vigyél tovább legalább egyet, hogy ma, amikor imára kulcsolod a kezed a nap folyamán, lélekben odaállhass és támogasd azt a gyermeket, akinek szívében megfogant a kérés.
„Dominó kutya jó helyre kerüljön!”
„Családtagjaink ne legyenek betegek!”
„Az idős családtagjaink Jézushoz kerüljenek!”
„Segíts, hogy az anyukám meggyógyuljon! Legyen ő az egyik csodád!”
„Legyen elegendő eső!”
„Legyen békesség az emberek között!”
„Ne legyen háború!”
„Segíts, hogy békességben és boldogságban tölthessük együtt napjainkat!”
„Soha ne vesszünk el!”
És van közöttük egy különösen meghökkentő, mégis nagyon mai kérés:
„Soha ne induljon el az autó, ha egy gyerek egyedül ül benne.”
Különféle gyerekek, családok és tapasztalatok. Általunk ismeretlen élethelyzetek, mégis milyen közel vannak egymáshoz ezek a kérések. Gyógyulás, biztonság, békesség, eső, szeretet, egymás megtartása. Az egyik személyes kedvencem, amit nem tudtam leírni, ahogy a szerzője sem, mert még olyan aprócska, hogy nem jár iskolába. Egy pár ákombákom vonal, de benne is ott volt a vágy, hogy megszólítsa Istent és kapcsolódjon hozzá. A kimondhatatlan imákat gyűjti nekem ez egybe és annak bizonyítéka, hogy mennyire mélyen gyökerezik bennünk a Mindenható utáni vágyunk.
Most, amikor sok mindenről beszélünk, vitatkozunk, döntünk és véleményt formálunk az egyházban és azon túl, érdemes ezt a palackpostát is elolvasnunk, hogy nehogy szem elől tévesszük a lényeget a nagy akarat határán.
Imádkozz velünk értük!