– Figyelj! Te mindig ilyen nyugodt vagy? Ilyen szelíd, türelmes és kedves?
– Dehogy.
– Szoktál kiabálni?
– Persze. Amikor nagyon dühös vagyok.
– Szóval szoktál nagyon dühös is lenni?
– Nem túl gyakran, de szoktam. De miért kérdezed ezeket?
– Várjál! És amikor nagyon dühös vagy és kiabálsz, olyankor csúnyán is szoktál beszélni?
– Hajaj! Igen. Sajnos, igen.
– Azt mondod, hogy a Lélek által bennünk él Jézus. De mindig bennünk él? Akkor is, amikor kiabálunk, meg káromkodunk és utáljuk egymást? Én eddig azt gondoltam, hogy akiben Jézus benne él, az teljesen tiszta. És hogy végeredményben bennem pont ezért nem fog soha úgy bennem élni. Mert nem vagyok tiszta.
– Ha magadból indulsz ki, magadhoz fogsz megérkezni. A nagyszerű az, hogy nem magunkból kell kiindulnunk. Jézusnak nincs szüksége előre kitisztogatott környezetre, – Ő fogja tisztává tenni a helyet, ahol van, azáltal, hogy ott van. És mindenhova odamegy, ahol helyet adnak Neki. Az Ő szentsége olyan mértékű, hogy nincs szüksége a te szentségedre ahhoz, hogy ti ketten együtt szentek legyetek. Azok lesztek ketten együtt. Ha a magad tisztaságát feltételéül állítod az Ő ottlétének, azzal megakadályozod az Ő ottlétét, mert soha sem leszel tiszta a magad erejéből.
– Legfeljebb csak azt fogom vizsgálgatni, hogy tényleg benne él-e egy olyan emberben, aki kiabál, amikor dühös, mi?
– Ja. Legfeljebb. Vagy egy olyanban, aki egyéb más dolgokban vádolható. A kiabálás se oké, de azért vannak cifrább dolgok is az életünkben.
– Mire gondolsz? Csak nem azt akarod mondani, hogy egy olyan ember, akiben benne van Isten Lelke, ugyanúgy elkövet dolgokat? Mondjuk lop, csal, hazudik vagy megcsalja a házastársát?
– Vagy még akár meg is öli a szomszéd ország egyik cipőbolti eladóját, mert azt mondták neki, hogy az az ellenség?
– Ne gúnyolódj! Ez nem vicces!
– Eszembe sincs! Tök komolyan mondtam.
– Azt akarod mondani, hogy az ember ugyanolyan bűnös marad? De hát ezzel teljesen hiteltelenné teszi az egészet! Akkor nem több az egész, mint valami VIP-buli, ahol büntetlenül betéphetsz!
– Nem büntetlenül! A következmények ott vannak. Amúgy biztosan vannak, akik VIP-bulinak élik meg, de szerintem ők valószínűleg nem engedték át az irányítást Isten Lelkének. Ez a bennünk él a Lélek dolog azért nem olyan ám, mint egy dohos, lepukkant társbérlet, ahol mindenki azt teszi, amit akar. Lehet, hogy eredetileg dohos és lepukkant, de amint átkerül Isten irányítása alá, elkezd átalakulni. Nem csettintésre. Hosszú idő. Sok küzdelem. És néha bukás meg visszaesés. De soha nem végleges visszaesés.
– Oké. De már ne is haragudjál meg, de azért ez így nem kerek. Nem igazán lehet megkülönböztetni egy ilyet egy olyantól, aki hallani se akar arról, hogy benne éljen Isten Lelke! Az ember magától is tud hol jobb, hol rosszabb lenni. Az meg irtó visszás, hogy valaki, aki azt mondja, hogy őbenne benne él Isten Lelke, de semmivel se különb, mint mondjuk én, akiben nem él bennem.
– Nem tudom. Nekem nem visszás. Inkább emberi. De hova akarsz kilyukadni?
– Nem is tudom. Talán oda, hogy azt hittem, hogy te mindig ilyen kisimogatott vagy és kicsit azért csalódtam így most benned, ahogy mondtad, hogy … Tudod. Hogy van úgy, hogy még kiabálsz, meg csúnyán is beszélsz, amikor dühös vagy.
– Értem. Sajnálom. Valóban csak egy gyarló ember vagyok. Akit formál a benne élő Lélek. Szeretted volna azt hallani, hogy mindig kedves vagyok és soha, de soha nem szoktam se kiabálni, se csúnyán beszélni?
– Az nem lett volna igaz.
– Az nem.
– Jól van, hagyjuk!
– Nem lehet, hogy simán csak belekötsz az élő fába is, csak hogy megindokold magadnak, hogy miért tök fölösleges átadni az életed feletti irányítást Istennek? Félsz? Nem kell félned Tőle. Jobb lesz, mint most. Sokkal jobb Vele, mint nélküle! Még akkor is, ha nem leszel hirtelen tökéletes.
Csak nézett rám. Nem válaszolt.