Perintfalvi Rita, a „progresszív kereszténységnek” nevezett nyugati vonulat hazai radikális ágense látnivalóan nem bír belenyugodni az ellenzék katasztrofális vereségébe, s ahelyett, hogy önkritikus elemzésbe kezdene, kontroll nélküli düh ömlik belőle, szabad utat engedve a történelmi egyházak iránti elfojthatatlan gyűlöletének. Ez a reflektálatlan reagálás a csúfos ellenzéki bukásra arra ragadtatta, hogy a választás eredményének egyik alapvető okát egyes történelmi egyházak „árulásában” vélte megtalálhatni. Perintfalvi, aki a polgárpukkasztást, a nagyotmondást láthatóan élvezi, s nettó provokatőri szerepe még komoly jelenlétet is hoz neki napjaink nyilvánosságának eltorzult szerkezetében, először az egyházak bojkottjára szólította fel az ellenzéki híveket, sőt még azt is mondta, hogy számára a Magyarországi Katolikus Egyház megszűnt létezni. Hűha! Azta! Nem is tudom, ezt a csapást az évezredes egyház hogyan bírja kiheverni.
Majd a katolikusok után a reformátusoknak esett neki. A reformátusok elleni kirohanásának konkrét kiváltó oka az volt, hogy Balog Zoltán püspök, a reformátusok zsinatának lelkészi elnöke, Perintfalvi nevének említése nélkül azt írta Választás után, kereszténység közben c. cikkében, hogy „Egy hangos kisebbség az egyházak»kollaborálásának« tekintette és tekint minden olyan megnyilvánulást, melyet a kormánypártok támogatásaként lehetett értelmezni. Ebben kizárólag azt volt hajlandó látni, hogy az egyházak így hálálják meg a bőkezű állami támogatást. Így, még mielőtt arról lett volna szó, hogy melyik politikai oldal értékrendje, cselekedetei, szándékainak iránya áll közelebb a keresztény értékvilághoz, máris erkölcsileg kívánták megsemmisíteni vitapartnerüket. A választás eredményét látva egyesek annyira elkeseredtek, hogy az egyházak civil bojkottjára hívták fel követőiket: »Ellenzéki hívők, vonuljatok ki 4 évre a kollaboráns egyházaitokból!«. Tanulságos önsorsrontás ez.”
Perintfalvi úgy döntött, nem akarja megérteni Balog püspök világos szavait, mi több, egy HVG-cikkre hivatkozva, Pénzen vett szervilizmus: szájkosárpénz a papoknak!? c. posztjában (https://www.facebook.com/perintfalviritapublik/) homályos utalást tesz bizonyos „egymilliós szájkosárpénzre”, amivel nyilván azt akarja sugallni, hogy az ellenzéki vereség egyik oka az, hogy az egyházakat az Orbán-kormány lefizette. Posztja végén, ahogy egy jó szélsőbaloshoz illik, megfenyegette Balog püspököt, s ezzel nyilván a reformátusságot is, amely úgymond a pénzért cserébe állítólag „kollaborált” a kormánnyal. Perintfalvi ezt a nem túl eredeti magyarázatot bírta kitalálni az ellenzék katasztrofális vereségére, s a tetejébe még a kormányoldalra szavazó reformátusok megfélemlítésétől sem riad vissza. Nem fogunk megijedni.
Milyen egyszerű is a világ Perintfalvi szerint! Mintha bizony ez a választás nem értékvilágok választásáról is szólt volna – ahogy erre Balog püspök rámutatott. Mert ha a papok máshonnan kaptak volna pénzt, önként hordták volna ki az LMBTQ-mesekönyveket saját óvodáikba? Ne nevettessen már a tisztelt „teológus”.
Perintfalvi nem érti az egyháztársadalmi valóságot. A maga kis kommunista hagyományoktól átitatott szubkultúrájában mozogva nem bírja értelmes magyarázattá összeilleszteni a brutális választási vereség tényét azzal a csak a fejében létező képzelt ideával, hogy „a hívek többségének elege van az egyházak szervilizmusából!” Most már csak azt nem értem, ha a hívek többsége elutasítja az egyházak „szervilizmusát”, akkor miért okolhatók mégis az egyházak is a választási eredményért? Vagy a híveknek az az állítólagos többsége, amely nem ért egyet az egyházak állítólagos szervilizmusával, mégis csak jobbra szavazott? Ez így sehogy sem jön össze. Perintfalvi nem érti az egyházak mélységes történelmi beágyazottságát, azt az egyszerű kultúrtörténeti tényt, hogy a magyar társadalom túlnyomó részének normatudata a kereszténységből jön, még akkor is, ha ennek sokan nincsenek tudatában, s ez a többség köszöni szépen, nem kér a nyugati világnézeti őrületből, még akkor sem, ha azt a kereszténység nevében akarják szélsőbalos radikálisok eladni. Perintfalvi azért dühös, mert a választási eredmény egyértelműen igazolta, hogy itt még nem sikerült szétverni a történeti kereszténységet, sőt a legerősebb bástyának bizonyul a nyugati értékrelativizmussal szemben. Perintfalvi dühös, mert az egyháztársadalmi valóság nem úgy működött, ahogy szerinte kellett volna. S ahelyett, hogy gyanakodna önmagára, hogy valamit végzetesen nem ért, még nagyobb erővel ront az egyházakra, azok közeli megszűnését jósolva. Ez már annyira komolytalan, hogy szórakoztató.
Úgy látszik, Perintfalvi és a hozzá hasonló reflektálatlan, szélsőbalos véleményvezérek már most elkezdtek dolgozni a Fidesz ötödik kétharmados győzelmén. De ettől én nem vagyok boldog. Inkább kívánnám, hogy lenne már végre egy olyan baloldal, amely érdemben tud valamit kezdeni a nemzettel és a történeti kereszténységgel.