Most egy utazásra hívom a tisztelt olvasót, nem máshova, mint a Pókuniverzumba. Nem a Marvel által kreált animációs világba invitálok most senkit, és nem is kell félni attól, hogy a házak tetejéről ugráló, szupererővel rendelkező lények bukkannak fel minden utcasarkon, akik hol fenyegetőn lépnek fel, hol pedig védelmet nyújtanak a bámészkodó járókelőknek. Inkább egy olyan világot mutatnék meg, ami kicsit ilyen is meg olyan is, de mindenképpen rábízom az olvasóra az értékítélet meghozatalát, a konzekvenciák levonását. Előre szólok, hogy nem kell félni azoknak sem, akik netán arachnophobiában, azaz pókiszonyban szenvednek.
Akkor nézzük, hogy milyen is ez a Pókuniverzum! Mielőtt belemélyedünk, nem árt, ha egy-két információval felfrissítjük tudásunkat a pókokat illetően. A pókok az ízeltlábúak közé sorolt pókszabásúak osztályának egyik rendje. Ragadozó rovarok, amelyeknek két testtájuk (fejtor és potroh), nyolc szemük, nyolc lábuk és csáprágójuk van. Jelenleg mintegy 40 ezer pókfaj ismert, 3 alrend 111 családjába sorolják őket. Minden pók termel pókselymet. Ez egy vékony, erős fehérje, amit az utótestük végében lévő szövőmirigy választ ki. Sok fajuk ebből szövi a zsákmány megfogására szolgáló hálót, de vannak olyanok is köztük, amelyek háló nélkül vadásznak, és a pusztán fizikai erejükre támaszkodnak. A megtermelt pókselymet a pókok használják közlekedésre, fészekkészítésre és az áldozat becsomagolására is. Szinte valamennyi pókfaj termel mérget is. Ez zsákmányszerzésben és az önvédelemben játszik szerepet. A pókok párosodása sem egyszerű, mivel a nőstény időnként elfogyasztja a „lovag urakat”, és ha ki van éhezve az ara, akkor szinte falja a kérőket. Úgyis mondhatnám, hogy a párjukat ritkítják, vagy a „végzet asszonyai” ők. Az udvarlás során a hímek táplálékkal ajándékozzák meg a nőstényeket a párosodás előtt, hogy lekerüljenek az étlapról, az éhes nőstény még véletlenül se őket fogyassza el. (Netán erre a biológia háttérre vezethető vissza az embereknél is ajándék ill. virágcsokor vitele szívünk hölgyének, és a gyertyafényes, romantikus vacsora kialakulása?)
Tehát ott tartunk, hogy a pók kifeszítette a hálóját arra a helyre, ahol a prédái járni/repülni szoktak. Lesben állva várhat az áldozatára a háló közepén, de akár a szélén is, mivel a fonalak rezgésükkel bárhonnan jelzik a kapást. Az, hogy mit kezd utána a pók az áldozatával már nagyon is méretfüggő. Ha kicsi a préda, akkor simán megöli és megeszi azt. Ha nagyobb, akkor hálót sző köré, és ezzel fárasztja ki, bénítja meg. Ha viszont túl nagynak ítéli zsákmányát, akkor inkább elvágja a háló fonalát, elengedi, hogy megelőzze hálója további károsodását.
A Pókuniverzumban folyamatosan látok újabb és újabb áldozatokat vergődni. Az előre kifeszített pókhálóba vagy maguk sétáltak bele, vagy kapnak hozzá egy kis vezetést, „segítséget”. Legszomorúbb az egészben, hogy sokáig nem is veszik észre, hogy hálózzák be őket, kihasználva jószándékukat, naivitásukat. Ahogy a politikában mondani szokták „hasznos hülyéket” csinálnak belőlük, akik hitből és meggyőződésből tolják a pók szekerét. Ebből aztán a szekérben helyet foglaló remekül megél. A Pókuniverzumban a behálózás legegyszerűbb módja, hogy a prédát úgy kell a hálóba beterelni, hogy egy olyan pozícióra kell kinevezni, ahol igazából nem sok vizet zavar. Rögtön boldog lesz a delikvens, hiszen úgy érzi, hogy ki lett emelve a tömegből, és ezzel ő bizony több lett, mint az átlag, a pórnép egyszerű gyermeke. És itt jön képbe az egyik fő gyarlóság, a hiúság bűne. A pók által megfelelő helyre terelt préda még csak véletlenül sem teszi fel magának a kérdést, hogy vajon miért is kapta meg ezt a címet, vajon mivel is érdemelte ki, ha semmit sem tett érte, és ténylegesen kinek a hasznára válik a ténykedése. Az meg végképp nem merül fel benne, hogy vajon mi lett az elődjével, vajon miért állt fel, miért ment el vagy hova tűnt nagy hirtelenséggel. A préda bekerül egy rendszerbe, ahova rögtön igyekszik besimulni, mert abban a tudatban van, hogy az újnak alkalmazkodni kell. Készen is van a behálózás, van kinek a vérét szívni, van kiből élni a póknak. Esetleg, ha az áldozat mégis valami problémát észlel, rángatja ugyan a háló fonalát, de az csak a háló uránál, a csapda állítójánál fog rezegni/jelezni, más nem értesül róla.
Ezután jön pókunk legbriliánsabb lépése. Ahogy a „nemzetközi helyzet fokozódik” a pók kiszervezi magát a konfliktusokból, maga helyett inkább egy másik behálózottra testálja át egy-egy renitens préda megfegyelmezését, a vele való küzdelmet. Tehát így a behálózottak egymással fognak vitatkozni/küzdeni, egymást tekintik ellenségnek. Pókunk pedig elégedetten nézi, hogy dobálják egymásra a sarat. Míg ők egyre koszosabbak, fáradtabbak, fásultabbak és gyengébbek lesznek, pókunk háttérbe vonul és mindvégig tiszta és erős marad.
A pók mindent megtesz azért, hogy védje a saját birodalmát. Oda ne tévedjen be senki csak úgy, ne lásson be senki, ott csak az aktuális behálózottak tartózkodhatnak mindaddig, amíg hasznot hajtanak, amíg lehet belőlük élni. Aztán jöhetnek a következők. A pók kifinomult érzékkel gyorsan felméri, ha valaki felette áll, ha valaki erősebb nála, ha nem behálózható, és attól inkább tartja a távolságot, elengedi, még a fonalát is hajlandó elvágni, csak ne veszélyeztesse a vadászterületét. Persze a pók is elkövet egy nagy hibát. Idővel az állandóan másokból élés miatt egyre jólakottabb, egyre lomhább, lustább lesz. Márpedig ez oda vezet, hogy előbb utóbb gyengül a háló, romlik a hatékonyság. A pók nem szereti a jól megvilágított helyeket, mert ott jól látszanak a hálók. Igyekszik elkerülni a fényt, mert a világosságban könnyen válik ő maga áldozattá. Egyszer csak jön egy alapos, éles szemű, kötelességtudó takarító, és hálójával együtt elsöpri a pók királyságát.
A Pókuniverzum tele van ármánnyal, cselszövéssel, egymással szöges ellentétben álló látszattal és valósággal. Van olyan film, aminek az elején vagy végén ott szerepel a felirat: a valósággal való egyezés a véletlen műve. Te mit gondolsz a Pókuniverzumról? Teljesen a fantázia terméke vagy nyomokban valóságot is tartalmaz? Lehet, hogy nem is minden póknak van 8 lába, és a 2 lábú pókemberek nem is csupán a képzelet szüleményei? Lehet, hogy te is találkoztál már ilyenekkel vagy épp a hálójukban vergődsz?
Jézus azt mondja: ” Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” (János 8,12) „Megismeritek majd az igazságot, az igazság pedig megszabadít titeket.” (János 8:32) Őt magát semmilyen pókember nem tudta behálózni, és az Ő fénye láthatóvá tesz minden kifeszített, veszélyes hálót, hogy bele ne keveredjünk. Ráadásul, ha ez mégis megtörténne, Ő az, aki képes kimenteni még a legálságosabb, halálos behálózásból is.