Nem esik jól a téma és nem szívesen írok erről. De muszáj írnom, mert fel kell ismerni a jeleit annak, ha valami ilyesmi közeledik. Márpedig közeledik az az idő, amiről majd azt fogják írni, hogy polgárháborúk kora. Általában egy országon, társadalmon belüli feszültség megoldására tett fegyveres, erőszakos, önkényes kísérlet. Nincs róla népszavazás, csak az erőszak és terror. Az intenzitása mondhatnám, hogy kultúrafüggő, de egy idő múlva már ahhoz sem kötődik, hanem az adok kapok megy. Szinte ördögi, ahogy belesodródnak még azok is, akik addig a megegyezés, megbeszélés, konfliktuskerülés hívei voltak. Nagyon szomorú, hogy egymáshoz tartozó emberek, hasonló értékrendű, kultúrájú, vallású emberek egymásnak esnek. Az érdekek azok, amelyek mindent megváltoztatnak és a családokat, barátokat is szét tudják választani.
Sajnos a történelem sok ilyen polgárháborúra emlékszik. Spanyol, amerikai, angol és észak-ír, a nagy októberi szocialista forradalom. A még távolabbi vidékek Ruanda, Kongó, Kambodzsa, Dél-Afrika. Nekünk is voltak forradalmaink, szabadságharcaink.
Azt mondjuk, hogy hasonló értékrendű és egymáshoz tartozó emberek ugranak egymásnak. Valójában mindig van valamiféle hátulról vezénylő ideológia, gazdasági, politikai akarat, amely azért ezt vezényli. Az emberi jellem kapható, hogy akár idegen érdekekért is harcoljon, ha a maga kedves gyermekévé teszi azokat. Annyira így van, hogy a francia forradalomban keletkezett ez a mondat, hogy a forradalom felfalja saját gyermekeit. Ugyanez volt a spanyol polgárháborúban, meg az oroszországiban.
Ma némi változást látni a klasszikus polgárháborúkhoz képest. Idegen kultúrával, vallással bővül a résztvevők köre. Európára gondolok. Eddig szinte csak a futballhuligánok csatáit láttuk, de most már vallásos köntösbe bújtatott segédcsapatokkal megy az ideológiák csatája.
Európa társadalmainak egyes politikai, gazdasági alakulatai segítségül hívták a külföldről behívható más vallású embereket, hogy azt a kultúrát és gazdasági és tulajdonosi szerkezetet felbomlasszák, ami éppen van. Pont a migráció ennek a fényes példája. A lényege a más. Teherként és lassan megoldhatatlan problémaként és később tragédiaként fog ránehezedni a társadalmakra ez az iszlámhoz tartozó tömeg. Már vannak ennek jelei. A különböző zónák, ahová a rendőr is csak katonákkal mer bemenni. De súlyosabb, hogy a különböző államigazgatási szervekbe épülnek be és saját politikai pártokat hoznak létre. Nem titkolt céljaik, hogy bevezessék az iszlám vallást és bíróságot. Miért is tennének másként, hiszen azok, és erre tették fel az életüket. Akik behívták, segítették őket, ezt akarták, azok éppen a saját kultúrájuk, országuk sírját ásták meg. Mindegy, hogy milyen indokkal tették ezt, hogy gyűlöljük a keresztyéneket, a zsidókat, a patriarcha társadalmi rendet, és az új emberfaj ideológiát támogatjuk, ami a woke és LMBTQ mozgalomban, cancel culture, eltörlés kultúrájában ölt testet. Meg persze az antifa mozgalomban. Egy biztos, hogy Európába importálták azoknak a közösségeknek a saját ideológiáját és harcait is. Eleinte például csak a török és kurd ellentétek és összecsapások nem török és kurd területeken, hanem Európában. Majd jöttek a palesztin és zsidó tragédia következményei. Mintha nem lenne jobb dolga itt senkinek, mint a világ összes konfliktusának helyet adni és mellette, vagy ellene tüntetni. Ezek a folyamatok felőrlik a helyi lakosság életét.
Október 7-i hír. A Párizsi Filharmónia koncerttermében szélsőbaloldali, palesztinpárti aktivisták füstbombákat robbantottak az Izraeli Filharmonikus Zenekar koncertjén, melyen Schiff András zongoraművész közreműködött és amelyet Lahav Shani karmester vezényelt.
Nem is olyan régen történt, hogy a belga főváros egyik lakónegyedében fiatal férfiak körbevettek egy nőt, benzint locsoltak köré, majd meggyújtották. A lángokat sikerült eloltani. A hölgy, a radikális iszlám egyik legkeményebb kritikusa, csodával határos módon túlélte. Arra figyelmeztet, hogy Belgium és vele együtt Európa lassan ugyanabba a polgárháborús lejtőbe csúszhat, mint amibe egykor Libanon.
Fadila Maaroufi antropológus, egy marokkói származású belgiumi nő, aki szabadon, európai értékrend szerint akart élni, fejkendő nélkül, önállóan gondolkodva.
„A nyolcvanas években még együtt játszottunk az utcán olasz, spanyol és marokkói gyerekekkel … Aztán jöttek az új mecsetek, a szaúdi pénzből érkező imámok és a hitéletből ideológia lett. A fiatalok már nem a nagyapáik egyszerű istenhitét követték, hanem a Muszlim Testvériség és a vahabizmus radikális tanait. … Nem a szegénység szülte a dzsihadizmust, hanem az ideológia, amit vallási köntösben tálaltak … A nyugati értelmiség viszont inkább a diszkriminációt okolta, mert ez volt a kényelmesebb magyarázat. … Ez nem tudatlanság volt, hanem akaratlagos vakság. A politikai korrektség diktatúrája elnémította azokat, akik figyelmeztettek.”
Ehhez vegyük hozzá az Európára engedett fiatal muszlim férfiakat, családokat, akik nem feltétlenül az értelmiséget erősítik.
Antifa szervezet tagjai rombolnak, pusztítanak, gyújtogatnak, ruházat alapján találomra félholtra vernek. Meg vannak győződve, hogy „szent dolgot” tesznek. Ők az antirasszista, antikapitalista igazság lovagjai. Csak soha nem azokat találják meg, akik valóban okozzák a bajt és éppen talán az ő mozgalmukat is pénzelik.
A pride mozgalom, amely emberjogi álarcot vett föl, sem jó másra, mint a stabil, kiszámítható társadalom megingatása. Ha tudnák, hogy kinek az érdekébe teszik és mit okoznak, valószínűleg nem tennék.
Sok európai városban az utcák megteltek muszlim „hívőkkel”, akiktől ma már félnek a politikusok, illetve a szavazáskor számítanak rájuk. Tehát nem tesznek semmit sem a kialakult helyzet ellen. Akkor sem, ha bűncselekményeket követnek el lányok, asszonyok, tömegek ellen. Ha eltorlaszolják az utcákat, rombolnak és nem tartják be annak az államnak a törvényeit.
Ezek ellen Angliában és Spanyolországban ellentüntetések indultak tömeges méretben. Kezd testet ölteni a konfliktus.
Ha a társadalomban elérik a kritikus tömeget és kritikus pontot a társadalom ellenében élők és a mellette kiállók, akkor robbanhat a polgárháborús bomba. Sajnos a -hat, -het egyre inkább nem a lehetőséget rejti, hanem a jövőt. A polgárháború egyetlen ellenszere a még nagyobb háború. Meg kell állni.
De ne fejezzük be egy ilyen sötét jövőképpel. Van nekünk saját harcunk.
Jézust idézem: 16 Kiszolgáltatnak titeket még a szülők, testvérek, rokonok és barátok is, egyeseket meg is ölnek közületek, 17 és mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért. 18 De egyetlen hajszál sem vész el a fejetekről. 19 Állhatatosságotokkal nyeritek meg majd a lelketeket. (Lk. 21)
Van nekünk Istenünk, aki jól tudja mit miért tesz. Mellette a jó oldalon vagyunk.
