Október 5-én Magyarországon is megemlékezünk Raoul Wallenbergről, a svéd diplomatáról, aki 1944-ben Budapestre érkezve, több tízezer zsidó életét mentette meg. Wallenberg máig a bátorság és a cselekvő szeretet példája.
Tragikusan rövid, de kalandos életútjában kibontakozik az Istentől való szándék, a terv, a küldetés. Raoul Wallenberg az egyik leggazdagabb svéd nagytőkés család gyermeke volt. Nagyapja támogatásával sokáig kereshette élete valódi célját, utazott, tanult, tapasztalt. Regényes, sokszor véletlenszerűnek tűnő fordulatok sorozata után került Magyarországra 1944. nyarán, az amerikai War Refugee Board (WRB – Háborús Menekültek Bizottsága) és az OSS (amerikai hírszerző szolgálat) stockholmi ügynöke, Iver Olsen kiválasztása alapján. Követségi titkárként a magyarországi zsidómentés támogatása volt a feladata. Két diplomata társával együtt, svájci minta alapján, svéd, családi védőútleveleket, Schutzpassokat állítottak ki, menedékhelyként pedig úgynevezett svéd házakat jelöltek ki, és ha kellett, személyesen is védelmére keltek mindazoknak, akiknek csak tudtak. Ezekről a fellépésekről számos túlélő beszámolója tanúskodik. Wallenberg, a leírások alapján, lelkes szorgalommal építette a szükséges kapcsolatokat. Támogatói révén munkája nem ütközött jelentős akadályba, egészen a nyilas kormány novemberi hatalomra kerüléséig. Karácsony táján már ő maga is menedéket keresett, majd 1945. januárjában teljes bizalommal fordult az érkező szovjet hadsereg tisztjeihez. Január 13-tól, egészen 1947-ben bekövetkezett haláláig, a szabadságától megfosztva, szovjet fogságban sínylődött.
Raoul Wallenberg élete annak a bizonyítéka, hogy a felebaráti szeretet emberfeletti tettekre képes. Nem csak hangzatos szavakkal, hanem életmentő okmányokkal, leleményességgel, diplomáciai lépésekkel és áldozatvállaló, személyes bátorsággal állt ki a halál gépezetével szemben.
Október 5-e arra is emlékeztet minket, hogy a mai világban sem lehetünk közömbösek a szenvedők iránt. Wallenberg példája arra hív, hogy merjünk kiállni a kiszolgáltatottak mellett, vállaljuk a kockázatot, ha életet lehet menteni. Isten Lelke a mi cselekedeteinken keresztül is munkálkodhat és a mi szeretetünk által is gyújthat fényt. A legsötétebb időkben is.
Kép: Cipők a Duna-parton (Pauer Gyula, Can Togay)