Keanu Reeves mesélte a következőt:
Látogatóban volt egy barátjánál, ahol kiderült, hogy ismerőse tizenéves gyermekei nem látták a Mátrix című filmet (amiben nevezett hősünk volt a főszereplő). A barát kérte, mesélje el nekik, miről szól a film. Keanu megtette: van egy srác, aki egyfajta virtuális világban él, és rájön, hogy van egy valós világ is, aztán minden megkérdőjeleződik benne, és ő tudni akarja, hogy mi a valós világ. A fiatalok visszakérdeztek, hogy miért akarja tudni, kit érdekel, hogy valódi-e az a világ? Miért, titeket nem érdekel, hogy igaz-e – csodálkozott rájuk a színész. Nem – válaszolták a fiatalok.
Ko(ó)rtünet ez a javából!
A megnevezett filmben is szerepeltek olyanok, akiket nem a valós és valótlan közti tudás hajtott, hanem egyszerűen a hedonizmus: azt választom, amelyik jobb nekem, még ha hamis is. Ha láttuk a filmet, akkor tudhatjuk, ők a gonoszt támogatják a főhős ellenében.
A köznyelv, tudományos támasztékra könyökölve, meghajlani látszik, létrehozta a „virtuális valóság” kifejezést. Ezzel egyszersmind eldöntötté téve a valóság/nemvalóság értelmezését. A teremtett világ mellé-fölé helyezte a „csinálmányt”, a gyenge és rossz utánzatot.
Egyes források arra utalnak, hogy a zsidó vallás szerint ezen a napon, október hetedikén teremtette Isten a világot. Megvallom tudatlanságomat, az „egyes források” megerősítésére nem találtam megbízható nyomot. Arra viszont igen, hogy október másodikán ünneplik a Ros hásáná-t, amikor az ember teremtésének 5785. évfordulójára emlékeznek. Az is utalás, hogy mi keresztyének is ebben az időszakban ünnepeljük a Teremtés hetét.
Az idei Teremtés hetének a témája a reménység volt. A teremtett világ hanyatlását látva húsbavágóan aktuális a vezérige és az abból megszólító üzenet: „Mert a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését. A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá, nem önként, hanem annak akaratából, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel, hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára” (Róm 8,19-21).
A teremtett világ a Teremtője és az Ő reménysége nélkül hiábavalóság. Ezt éljük és ezt az életet adjuk tovább. Ebben a reménytelenségben, hiábavalóságban talál rést a gonosz csábító valótlanságainak, reménytelen álvalóságainak. Újkori feladatunk, szolgálatunk már nemcsak a teremtett világ megőrzése, hanem annak a reménységnek a felmutatása, hogy ez a világ nem hiábavaló, hogy van értelme megőrizni.
Ezért a teremtettségre felhívni a figyelmet már nemcsak vallási ügy, hanem a valóság észlelésének kérdése is. Nemcsak azért, mert a teremtettség magában hordozza a Teremtőt (visszafelé még igazabb) és a Teremtő mindenek felett álló jószándékát a teremtettjei felé, ami minden észlelt körülmény ellenére is sokkal jobb, mint bármi más. Hanem azért, hogy legyen egy jól látható és felfogható vonal a valós és valótlan között, hogy ne lehessen csábítóbb a valótlan. Mert az élet, a jövő és a remény a Teremtett Világ valóságában van. Keresztyén küldetésünk, hogy minden egyéb híresztelés ellenére felmutassuk, hirdessük a valós reményteli valóságot.
