„Időről időre a lelkipásztor merész és abszolút következtetést von le az ige erejénél fogva: »Meg kell bocsátanotok«, vagy »Ha azt hiszitek, azért van valamitek, mert megérdemlitek, elfeledkeztetek Isten kegyelméről«, vagy »Sem a történelem, sem semmilyen várható kudarc nem mentesít attól a kötelességetektől, hogy a jót cselekedjétek«. Ezek a pillanatok nem fordulnak elő semmilyen más körülmények között, én pedig oly mértékben megújulásra szoruló bűnös vagyok, hogy e felszólítások nem szűnnek meg a legmélyebben hatni rám. Az is meghat, hogy az igehirdetés tiszteletre méltó művészetét még mindig gyakorolják, holott ma már alig van becsülete. Hanem a bibliai szöveg legmeggyőzőbb és legőszintébb értelmezését mindmáig a teológia adja. Magát a bibliai szöveget én legalábbis csaknem teljesen megfoghatatlannak érzem. Ezért újra meg újra vissza kell térnem hozzá, hogy a régi kifejezéssel szólva, megnyíljék előttem.”
(Marilynne Robinson, „Nyolcadik zsoltár”: A gondolkodás szabadsága, ford. vál.: Pásztor Péter, Budapest: Kálvin kiadó, 2018., 76.old.)
Szemlézte: Soós Szilárd