Séta

Múlt héten vasárnap, kihasználva a meleg, napos, őszi délutánt, jártunk egyet a falu határában az ifisekkel. A Sárvíz-Malomcsatorna túlsó partján sétáltunk felfelé, azaz a folyásiránnyal szemben, a legközelebbi kőhídig, majd az innenső partján lefelé, vissza az utcáig. Már a templom melletti zsályabokornál megálltunk, hogy az ujjunkkal elmorzsoljunk pár zsályalevelet és megszagoljuk jellegzetes illatát, majd megtudjuk róla a legfontosabb tudnivalókat. Például, hogy ezekben a hűvösebb hónapokban, milyen jótékony hatású a főzetével való gargalizálás. A csatorna partján bőven nőtt egy másik, nagyon hasznos gyógynövényünk, a nagy csalán, aminek a teája vízhajtó, méregtelenítő hatású, és a friss hajtásaiból készült főzelék pedig, fokhagymával, kevés őrölt borssal, sóval, ízre is kiváló. Egy villámsújtotta fűzfa törzsén megkeményedett fűzfa gombát találtunk, ami fiatalon rántva, vagy pörköltnek is elkészíthető. Kerestünk óriás csiperkét a szántó szélén, a fű között, de azt nem találtunk. Viszont fiatal őzláb gombákat igen. Jó sok mindent felfedeztünk ezalatt a bő óra alatt. Visszaérve a gyülekezeti házba teáztunk, szendvicseztünk, társasoztunk. 
Utóbb azon gondolkodtam el, hogy már nem csak az misszió, hogy a Biblia történetein át Isten felé terelgetünk néhány fiatalt, hanem az is, hogy kimegyünk a falu határába. 
Nem tudjuk a jövőt. Nem tudjuk, hogy azokkal a készségekkel, amiket a mai gyerekek elsajátítanak, mire fognak jutni. Azt viszont tudjuk, hogy ha a technikai fejlettségre épülő társadalmunk a legkisebb mértékben is meginogna, azoknak a készségeknek és ismereteknek a hiányában, amiket a mi nagyszüleink még magukénak tudhattak, milyen végtelenül kiszolgáltatottak lennénk. A Lost című film jut eszembe, ahol a repülőgép szerencsétlenség túlélői egy korábban ott járt kutatócsoport által hátrahagyott, dobozos kajákon élnek. Viszonylag kevés az ilyen hátrahagyott dobozos kaja mifelénk! 
Jó a technikai fejlődés, de ha elszakít a természetes környezetünktől, akkor tudatosan vissza kell fordulni a természetes felé. Mert teremtettségünknél fogva oda tartozunk, azt kaptuk. A technika annyiban jó, amennyiben a természetesben való életünkben nyújt támogatást. Ha attól elszakít, ha függővé tesz önmagától, akkor már nem nevezhető jónak. Sőt!