Több istentiszteleten is hallottam már prédikációt, melynek az alapigéje Jézus Hegyi beszédből származott. Meg kell vallanom, hogy volt olyan is köztük, amikor a szónok az összes közhelyet elpufogtatta, és mindezt még egy jó adag kegyes mázzal leöntve le is tudta a beszédét. De legutóbb egy olyan prédikátori megvilágításban került elém ez az ige, amely nem vegytiszta tökéletességre törekedett, hanem inkább kérdések felvetésével, sőt, hazavihető gondolatokkal ajándékozta meg a hallgatóságot.
Érdemes felidézni a textust, hogy azok előtt is ott legyen, akik nem minden nap foglalkoznak ezzel a bibliai résszel: Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. Lámpást sem azért gyújtanak, hogy a véka alá tegyék, hanem a lámpatartóra, hogy világítson mindenkinek a házban. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat. (Máté 5:13-16)
Bennem is sokféle gondolat indult el az ige és a magyarázatként hallottak nyomán, hadd osszam meg most ezeket az olvasókkal. Azt mindenképpen hozzá kell tennem, hogy laikusként, műszaki és természettudományos érdeklődésű hívő emberként, nem pedig eredeti görögöt olvasó, magas filozófiát, kortörténetet jól ismerő, nyelvészkedő teológusként rezonáltam az olvasottakra és a hallottakra.
Elsőnek vizsgáljuk meg egy kicsit a sót (NaCl). A nátrium (Na), rendszáma 11. Elemi állapotban ezüstös színű, lágy, jól nyújtható, igen reakcióképes könnyűfém. Az I. főcsoportba, az alkálifémek közé tartozik, és a többi csoportbéli elemhez hasonlóan egyetlen elektron található a vegyértékhéján, melyet könnyedén lead pozitív töltésű kationt alkotva. A klór (Cl) a hetedik főcsoport eleme, azaz a halogének közé tartozik, közülük a második legkönnyebb, rendszáma 17. Standard nyomáson és hőmérsékleten sárgászöld színű, erősen mérgező kétatomos gáz. Tehát egy fémből és egy gázból lett a közönséges konyhasó, amiről azt tudjuk, hogy a szavatossági ideje végtelen, mert nem romlandó. Az ige szerint mégis meg tud romlani. Ez annak köszönhető, hogy a jézusi példabeszédben az akkori mindennapokban használt só szerepel, amiben nem csak nátrium és klór volt, hanem többféle szerves- és szennyezőanyag is, mely miatt bekövetkezett a romlás.
Jelenleg a só a legolcsóbb fűszerünk, de nem volt ez mindig így. Volt olyan idő, amikor aranyárban mérték. A sóbányászati jog hasonló volt a pénzveréshez, mindkettő királyi privilégiumnak számított. Nagyon érdekes és kevesen tudják, hogy a só nem akarja megváltoztatni az ételek ízét, csupán a bennük lévő összetevők aromáját hangsúlyozza, emeli ki, ha megfelelő mennyiség kerül az ennivalóba. Természetesen, ha mértéktelenül használják a sót, az ízek eltűnnek és mindent elnyom a sósság érzete. Jelenleg divatos táplálkozási irányzat, hogy ne fogyasszunk sót, sőt, a lúgosítás az egészséges. Pedig az emberi idegek működése megfelelő sóbevitel nélkül igencsak károsodik. Sajnos a sókereskedelemben is előtérbe kerül a kufár hozzáállás. Már nem elég jó a picnak a természetes konyhasó, ami a legkisebb vízpára hatására összecsomósodik és kővé dermed. Helyette liszt finomságú sót kell produkálni. Tehát a NaCl-ot csomósodás gátló E536-os adalékkal, azaz kálium-vas(II)-cianiddal dúsították. A kálium-ferrocianid, köznapi nevén sárgavérlúgsó (K4[Fe(CN)6] kálium-hexaciano-ferrát(II)) komplex vegyület. Tehát finom, sószóróba is tehető konyhasó gyanánt ezt kapjuk a boltban. (És létezik még rózsaszín és fekete só is.)
A másik igei kép a világosságra utal. Arra, hogy a fényforrását ne takarja el semmi, mert akkor nem fogja betölteni a szerepét. Ha visszatérünk ismét a kémiához, akkor látjuk, hogy a gyertya vagy az olajmécses meggyújtásával egy oxidációs folyamat indul el, melynek következtében többségében fény és hő keletkezik. És itt ér igazán össze a 2 igei kép, mert a só is az ételek összetevőinek a valóságos ízét mutatja meg és a mécses fénye is az igazságra/valóságra világít rá. Ráadásul nem árt magunkat emlékeztetni arra is, hogy mi, emberek, hasonlatosak vagyunk a gyertyához, hiszen bennünk is oxidációs folyamat zajlik, melyből a mi melegünk, fényünk származik, sőt egész létezésünk fakad.
Ha a fentiek alapján össze akarom foglalni, hogy milyen célt tűzött ki Jézus ezzel a tanítással a keresztény emberek elé, – én azt értettem meg az igéből – hogy nekünk az igazság fényét és a szeretet melegét kell sugároznunk, eljuttatnunk mindenkinek.
A mai lámpáink azonban már nem melegítenek, mert úgy nem eléggé hatékonyak, a hőleadás csak energiapazarlást jelent. Nincs már szükség ez utóbbira, marad a távolságtartó, hideg, szemet bántó, vakító fény. Ehhez hasonlóan a mai kétlábon járó „LED lámpák” sem ismerik már a szeretet melegét, csak hideg fénnyel, bántóan csillognak, vakítanak. Arra viszont egyáltalán nem alkalmasak, hogy az Isten által rendelt úton a következő lépéshez hozzásegítsenek, hogy a lábaink biztos talajra lépjenek. Hiszen, ha nincs jelen a szeretet melege, akkor bármennyire fényesek is az emberi LED-ek, csak a kárhozatba vezető széles úton haladnak előre és fényükkel arra irányítanak mindenkit.
Az első bekezdésben említett gondolatébresztő prédikátor igehirdetésében elhangzott egy idézet, ami megmaradt bennem: „Nincsen büdösebb dolog a világon a rothadó liliomnál!” Beszédében a lelkész az olyan egyházra, az olyan hívekre utalt egy teológust vagy filozófust idézve, akik visszaélnek az Úr szavával. Ebből következik, hogy nem baj, ha van bennünk egészséges kételkedés, no nem az Isten, hanem az ő gyarló szolgái iránt. Megfogant bennem az a gondolat is, hogy hiába akarja valaki önös érdekből eltakarni a valóságot/igazságot mondjuk vékával, a gyertya fénye keresi az utat a kosár fonatai között, hogy valahogy mégis kijusson takarásból. Csupán magának árt az, aki még a réseket is be akarja tapasztani, mert hasztalan próbálkozásaiban felemésztődik, és a rátelepedő sötétségben testileg-lelkileg meg is semmisül. A fénynek és az igazságnak nem lehet határt szabni, mert az az Úrtól való, Ő teremtette.
Nagy felelősség terheli a mai fényhozókat, hogy ne olyanok legyenek, mint a hírhedt „előd”, akik valaha első volt az angyalok között. Mindenki tudja, hogy mi is rejtőzött Lucifer (neve jelentése fényhozó) lélektelen, szeretetlen, hidegen csillogó fénye, tudása mögött és ármánykodása mibe taszította az emberiséget. Ellenben tudhatunk arról is, hogy a Világ Világosságának, Jézusnak tiszta, meleg szeretetfénye hogyan váltotta meg a világot, s vezeti vissza az őt követő embert az élet útjára. Valamennyien kaptunk egy kis gyertyányi fényt az Úrtól, mellyel ki nagyobb, ki kisebb teret tud megvilágítani, attól függően, hogy hova helyezték. De ne felejtsük el, minél fontosabb helyen van a gyertya, annál nagyobb a felelőssége és a felé támasztott elvárás is, hogy valóban tiszta fényt és szeret meleget is sugározzon maga körül.
